- Nem értem ezt a kölyköt – morog a papája –, hiszen van tehetsége a zenéhez. El se tudom képzelni, mi okozhat nagyobb örömöt az embernek, mint amikor dallamokat fakaszthat a hegedűből! Nekem sajnos nem adatott meg a lehetőség, hogy zenéljek, ő szerencsésebb, megtehetné, és mégsem akarja!

De mi is történik itt valójában?

A serdülőkor egyik jellemzője, hogy a fiatal életében először ki meri mondani véleményét, kritikáját és gondolatait.

Keresi önmagát, és szeretné azt tenni, amire ő maga vágyik, nem pedig mások, például a szülők akaratának engedelmeskedni. Sok szülő azt képzeli, hogy gyermeke nem más, mint önmaga és házastársának keveréke, aki továbbhordozza az ő vágyaikat, örömeiket és bánataikat. Pedig a gyermek egy harmadik személy, ha hasonlít is szüleire.

Egy önálló akarattal bíró lény, aki saját tapasztalatai és személyisége alapján ítéli meg a világot, dönti el, mi az amit szeret, és mi az amit nem. Nagyon megnehezítheti az elszakadás folyamatát, ha a szülő ezt nem veszi figyelembe, és saját vágyait akarja megvalósítani gyermeke által. Ha a szülő álmai nem esnek egybe a gyermek vágyaival, a gyerek úgyis lázadni fog, és eljön az az idő, amikor már nem lehet neki parancsokat osztogatni.

Nézzünk meg egy másik esetet:

- Nagyon féltem Ibolykát – beszél gyermekéhez fűződő kapcsolatáról egy mama. – Még csak 16 éves, semmit sem tud a világról, nem tudja, mennyi veszély fenyegeti. De hiába mondom neki, hogy este 8-ra legyen itthon, ő inkább csavarog a barátaival. Próbálkoztunk már mindenfélével a férjemmel. Ígértünk neki ajándékokat, ha jól viselkedik, az uram egyszer meg is pofozta, amikor 10 után jött haza. Minden hiába, nem hallgat ránk, úgy látszik mi már nem vagyunk neki fontosak, hálátlanul elfordul tőlünk.

A gyermek féltése természetes érzés, de az ilyen túlzott óvás a serdülő fiatal számára komoly válságot okoz. Ő valóban nem érzékeli azokat a veszélyeket, amelyektől a szülei védeni akarják, hiszen milyen bajba keveredhetne a barátnői, barátai társaságában? Csak annyit érez, hogy a szülei nem bíznak meg benne, s nem engedik, hogy azt tegye, ami neki örömöt okoz. Ez a bizalmatlanság szorongást szül, és arra készteti a gyereket, hogy titkolódzón szülei előtt, pedig szüksége lenne a felnőttek tanácsaira, védelmére.

Még szorongatottabb helyzetbe kerül a gyerek, ha a szülei elvárják tőle a hálát, és érzelmileg zsarolják. A serdülő ugyanis nem azért lázad, mert nem szereti a szüleit, hanem csupán saját magát szeretné megismerni, kipróbálni. Amikor szüleivel vitatkozik, veszekszik, érzi, hogy megbántotta őket, és emiatt lelkiismeret furdalása van. Ha a szülő ezt még erősíti is benne – „hogy mondhatsz nekem ilyeneket, én neveltelek fel, mindent megtettem érted!” –, a gyermekben komoly szorongások alakulhatnak ki, amelyek súlyosabb esetekben neurózishoz, pszichés zavarokhoz vezethetnek.

A befejező részben arról lesz szó, hogy a szülők hogyan élik meg ezt a nehéz helyzetet, és mit tehetnek, hogy a lehető legkisebb traumával záruljon le a kamaszkor vihara.

Kapcsolódó anyagok:

$$1964$$

$$1983$$