Sok-sok évvel ezelőtt, megláttam egy gyönyörű, fiatal lányt. Meg is álmodtam vele a jövőm, de sajnos máshogy történt minden, kettéváltak útjaink.

Több mint 10 évvel ezután, ismét találkoztunk egy  szórakozóhelyen! Egymásra ismertünk. Egész éjjel beszélgettünk. Első mondata az volt, hogy született egy gyermeke és ő csak vele együtt kapható. Arra kért, meséljem el otthon is, hogy van egy gyermeke.

Másnapra randevút beszéltünk meg. Arról nem volt szó, hogy gyerekkel vagy nélküle jön – de elhozta magával... Első látásra elbűvölt a kislány.

2 hónap múlva összeköltöztünk. A kislány egyszer csak azt a kérdést tette fel: „Szólíthatlak apának?” Természetesen igent mondtam.

Közben munkahelyet váltottam, az összes kollégám szentül meg volt győződve, hogy a kislány a sajátom.

Hazautaztunk a szüleimhez, ahol megállapították hogy a kislány a papára hasonlít a legjobban... – pedig nincs is vérrokonság közöttük.

Ma már serdülőkorban van, minden problémát meg beszélünk, sok időt töltünk együtt. Fényképet sajnos nem tudok mellékelni, mert nincs digitális fényképezőgépünk!

Köszönöm, hogy leírhattam a történetem!

NOBI

(Továbbra is várjuk leveleiteket: info@donna.hu)