Amíg kisebbek voltunk, mindig óriás, élő karácsonyfánk volt. Általában rengeteg baj volt vele: rendszerint túl nagyra sikeredett, le kellett vágni a tetejét, vagy órákig faragni a szárát. Aztán persze még az ágyunkból is apró, szúrós tűleveleket bányásztunk naphosszat. De kövezzetek meg, meggyőződésem, hogy így volt jó. Imádtam! Betöltötte a szobát, a házat, az ember azt hihette, hogy a földből nőtt talán ki, hiszen ekkora fát a lakásba behozni lehetetlennek tűnt. Persze az idő telt, mi nőttünk, cseperedtünk, és egyszer csak anya úgy döntött, nincs már szükség az óriásfákra. Beállított egy cserepes fenyőcskével, ami alig volt egy méter magas. Akkor én már 20 éves voltam, mégis döbbentem álltam, hogy mi ez?

Több szempontból is érdekes a harc, mely már évek óta dúl egyik és másik tábor, nevezetesen a műanyag-, és az élőpártiak között. Nem kívánok igazságot szolgáltatni, de egyben talán segíthetek. Aki számára nehéz a döntés, annak íme egy kis pro és kontra, melyik lehetőség miért jó, miért nem. Ez ugyan nem oldja meg a halott fák okozta általános felháborodást, de ha mérlegelünk, könnyebben dönthetünk, számunkra mi a fontos.

A karácsonyfa állítás a 17. század környékén terjedt el, de már előtte is szokás volt az ünnepkor valami friss örökzölddel díszíteni a lakást, mely reményt keltett, hogy újra eljön majd a tavasz, az újjászületés. Valljuk meg, gyönyörű szokás ez egy olyan korból, melyre irigykedve tekinthetünk vissza. Talán ezért sokak részéről a ragaszkodás az élőhöz. Mert igazi fa nélkül nem karácsony a karácsony. 

Élő, vágott fa pro...

- az igazi fenyőillat semmivel sem pótolható

- hangulata van

- szépsége nem helyettesíthető

- a gyerekek áhítatos arcának látványa megfizethetetlen.

Őszintén megmondom, engem már ezek puszta említése is elvarázsol, de:

- hosszútávon sajnos drágább

- macerás a hazaszállítás, majd az elszállítás

- hulló levele miatt nehéz és fárasztó utána a takarítás

- tűzveszélyes

-és ott van ugye a természetvédelem.

Ez utóbbiak miatt történhetett meg, hogy egyre nagyobb teret hódít a műfenyő.

A műanyag fa, valljuk meg őszintén, óriási paradoxon már önmagában is, valahogy annyira elképzelhetetlen, hogy ma már az élő, életet szimbolizáló természetes dolgokat is műviekkel helyettesítjük. Mindezek ellenére nem szabad elfelejtkeznünk róla, hogy - bár messzire vezet a gondolatmenet - mégis, hogy így alakult, arról mindenképpen mi tehetünk. Sajnos annyira megviseli környezetünket pazarló, semmivel sem törődő viselkedésünk, hogy mára teljes nyugalommal kijelenthető, hogy egyetlen fa kivágása is óriási könnyelműség részünkről. Ezt figyelembe véve íme a műfenyő pro...

- hosszútávon gazdaságosabb mind a pénztárcánknak, mind a természetnek (vagy mégsem?)

- praktikus: nem hullik a levele, és használat után összecsukva a padláson eltárolható

- ma már számtalan olyan található a boltokban, melyen szinte alig észrevehető, hogy nem valódi.

Ellenben:

- természetesen az azonnal feltűnik, hogy nincs illata

- sosem lesz olyan szép, mint az eredeti

- éppen ezért ugyanazt a hangulatot, érzést sem képes adni.

Bár úgy tűnhet, ellene vagyok, ez nem teljesen igaz, hiszen az is hozzátartozik az igazsághoz: hogy mennyire szép, az csak rajtunk múlik. Az illat pótolható füstölővel, és ha szeretjük az extravaganciát, akkor még válogathatunk is, hogy fekete, fehér, zöld vagy akár rózsaszín legyen.

Mi akkor mégis a kérdés? Leginkább az, hogy manapság már nem is annyira az a vita tárgya,  hogy mennyire káros kivágni egy fát! Egyre többen teszik fel a kérdést megfordítva: vajon hosszútávon nem károsabb-e a rengeteg el nem bomló műanyag előállítása, gyártása, mint a direkt erre a célra kitermelt fa, melynek helyére kivágása után azonnal újat ültetnek. Ezek a fák 12-16 évig fejlődnek, addig is szolgálva a természetet...

Nos, akkor kinek van igaza?