Ilyen nehéz esetekkel is persze sok esetben találkozunk, de nem muszáj ilyen szélsőséges példákat említeni. Elég pusztán csak arra gondolni, amikor belépünk a házasság intézményébe és ezzel kedvesünk családja is sokkal inkább úgy érzi, hogy beleszólhat életünkbe. És persze a megváltozott körülmények és az idő is arra játszik, hogy az újdonsült kis családunk addig nem ismert tulajdonságaikkal közelebbről is megismerkedjünk.

Kezdjük az elején, amikor még teljes boldogság van a házasság előtt. Mikor először találkozunk választottunk famíliájával, mindig nagyon izgatottak vagyunk. Általában azok a kérdések kavarognak fejünkben: „ Vajon szimpatikus leszek nekik?” „Elfogadnak majd?” „Miről beszélgessek velük?” „Ők barátságosak lesznek velem?”

Az első találkozást hajlamosak vagyunk túlmisztifikálni, hiszen a lényeg mindig ugyanaz: „Adjuk önmagunkat!” Ugyanis ha hosszú távra tervezünk az illetővel, idővel minden kiderül és az a tiszta, ha már a kapcsolat elején tisztázzuk nemcsak párunkkal, de családjával is, hogy mire számíthat.

Ez az időszak igazából még csak az ismerkedésről szól, mindkét fél részéről. Anyós-após igyekszik kideríteni minél furfangosabb eszközökkel, kihez adják féltett lányukat, illetve kit is vesz el pici fiúk. A kapcsolat kezdeti szakaszában persze mindenki még kedves –általában –, mi is sokkal megértőbbek vagyunk, hiszen mégiscsak szeretett kedvesünk rokonságáról van szó. Na de aztán egyszerre jobban és józanabbul kezdünk látni..

Szerencsésnek mondhatják magukat azok, akik jól kijönnek kedvesük családjával, de ez sajnos ritka, mint a fehér holló - bár nem lehetetlen. Az esetek többségében a neheztelések okait abban kereshetjük, hogy más értékeket, elveket tartanak fontosnak, mint mi, például a nevelésben is, ami a leendő unokánál okozhatnak konfliktus helyzeteket. Egyszerűen más felfogásúak, ezért fontos a kölcsönös alkalmazkodás, hiszen az összekötő kapocs miatt, muszáj megpróbálni valamilyen szintű együttműködést. Az is gyakori persze, hogy férfiak esetében az anyuka nehezen engedi el fiát, és anyatigrisként állna mellette a frigy után is. A lányoknál, pedig az apuka okozhat kellemetlen perceket-órákat szigorú pillantásaival és izzasztó kérdéseivel, hiszen kicsi lányát egyik apa sem szívesen „adja oda”.

Házasság után sokkal inkább kitörnek ezek az ellentétek. Előfordulhat, hogy férjünknél nem zavarnak egyes rigolyák, „fogadott szüleinknél” viszont kifejezetten idegesítenek. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy már egyre kevésbé leplezik ők is ezeket a szokásaikat és kimutatják igazi arcukat. Egyre bátrabban szólnak bele addig független életünkbe. Ebből, pedig a friss házasok között  kialakulhat az első igazi veszekedés is. Párunk a családját védelmezi, ami valahol természetes – így nem is érdemes nagyon háborúzni, hiszen valahol őt is bíráljuk családja szidalmazásával. A legjobb, ha megbeszéljük a sérelmeket, és megpróbáljuk elfogadni a különböző szemléleteket.

Az első gyerkőc megszületése után futhatjuk a következő köröket, ugyanis a családi látogatások sűrűsödnek. A különböző nevelési elvek miatt, pedig az eddigieknél nagyobb viták alakulhatnak ki. Nagyon nehéz ilyen helyzetekben uralkodni magunkon, talán valahol az arany középutat kell megtalálnunk, amivel kezelni tudjuk a kialakult állapotot. Nem szabad mindent ráhagyni a nagyszülőre, viszont azt sem lehet, hogy nagyon elszaladjon a ló. Létezik valaki, akinek ez sikerül?