Az idén hivatalosan június 15-én zárult a tanév a közoktatási törvény értelmében. Mivel azonban ez a nap hétfőre esett, sok iskolában már pénteken befejeződött a tanítás. Nappali rendszerű képzésben az általános iskolákban 788.639, szakiskolákban 123.865, speciális szakiskolákban 9785, gimnáziumokban 203.602, szakközépiskolákban pedig 236.518 diák zárta ez évi iskolai tanulmányait.                                                                                                                                                                                                                                                                       

Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ, KÁCIÓ, AKÁCIÓ, VAKÁCIÓ! Kezdődött meg a visszaszámlálás csaknem két hete az iskolákban. Mindennek van eleje, közepe és vége, az életben többször is előfordul, hogy egy korszak lezárul, új nyílik helyette. Kicsiben ezt gyakoroltatja a gyerekekkel a tanévzáró, hogy rohanó világunkban azért megálljt tudjanak parancsolni maguknak és ezáltal képesek legyenek megélni a pillanatot.

Az évzáró megadja a tiszteletet a tanároknak fáradozásaikért, a gyerekeknek szorgalmuk és a tudásba vetett hitükért, a tudománynak és magának az együtt töltött időnek. Elhatárol, kiemel, különlegessé és egyedivé tesz minden egyes évet. Megismételhetetlenségének éreztetése által nagyobb jelentőséggel ruházza fel. Persze léteznek bukottak és évismétlők, de ők hiába  járnak újra egy-egy osztályt, az az év már nem ugyanaz az év, más évfolyam, más pillanatok. Kicsit, mintha megrekedtek volna azok a tanulók az időben, mialatt a világ továbbhaladt.   Ha sikeresen tanítja meg egy iskola, hogy addig kell élni a pillanattal amíg lehet, és mindig arra kell koncentrálni, amit éppen csinálunk, már óriási ajándékot adott a gyerek kezébe. Megvalósította a tanítás lényegét és igazi komplex tudást adott, az élethez való pozitív viszonyulást.

A jó iskola egyszerre formálja az agyat, a testet és a lelket, melyben nem kis feladat hárul a tanárokra, akik mindig fel kell, hogy ismerjék a gyereknek éppen melyikre van szüksége miközben még intézményes keretek szorítják őket korlátok közé. 

A jó tanár minden pénzt megér, hiszen óriási felelősség hárul rá, ő neveli ki a jövő társadalmát. Ha pénzzel nem is tudjuk munkájuk értékét honorálni legalább kívánjuk nekik, hogy a diákokkal együtt ki tudják élvezni jól megérdemelt pihenésüket, és a 2009/2010-es tanévet szeptember 1-én feltöltődve, újult erővel kezdhessék meg.