Ezúttal nem a sokat emlegetett „brit kutatók” támadnak bennünket: amerikai paleontológusok találtak összefüggést a szaglóérzék fejlettsége és az intelligencia között.

A Science magazin május 20-i számában a Texasi Egyetem kutatói publikálták a mai állatok őskori rokonainak tanulmányozásán alapuló vizsgálatukat. Két korai emlős fosszíliáit tanulmányozták a júra időszakból, és arra jutottak, hogy az evolúció során a fajoknál előbb a szaglási képesség javult, a második fázisban a tapintás, majd a finommozgások koordinációja következett.

„Mostanra sokkal jobb rálátásunk van az őstörténeti események részleteire és az érzékelésfajták egymáshoz viszonyított fontosságára az emlősök evolúciójának korai szakaszában.” – nyilatkozta a tanulmány írója, Prof. Tim Rowe, a Texasi Egyetem Gerincesek Őslénytani Laboratóriumának igazgatója.

A kutatás során röntgensugárral, számítógépes tomográffal és CT-vel rekonstruálták a vizsgált állatfajok – Morganuocodon és Hadrocodium – koponyáját. (Ezek az apró, cickányszerű lények a mai emlősök ősei közé tartoztak, és körülbelül 190 millió évvel ezelőtt éltek a mai Kína területén.) A gépek által készített háromdimenziós ábrák alapján a tudósok modellezni tudták a vizsgált állatok agyának szerkezetét. Arra jutottak, hogy ennek a két fajnak rendkívül jó szaglása volt. A másik jelentős felfedezés, hogy ezeken az állatokon alakult ki a később oly’ fontossá váló szőr kültakaró, ami a tapintási érzék javulásában is szerepet játszott (feltehetően az érzékelésre használt bajusszálak is, bár ez utóbbiak meglétére konkrét bizonyíték nincs). Bár a szőrbunda a meleg megtartására és a bőr mechanikai védelmére is szolgált, lényeges feladata volt a légáramlások észlelése, ami segített a vadászatban és a nagyobb ragadozók előli sikeres menekülésben is.

„Most, hogy van egy általános képünk az emlősök agyának fejlődéséről, azt tervezzük, hogy a rejtettebb összefüggéseket is felfedjük az emlősök agyának érzékelési rendszerében.” – jelentette ki Rowe professzor.