Egy nemrégiben készült felmérés igencsak riasztó eredményre jutott a félrelépések arányára vonatkozóan. A megkérdezettek 39 százaléka ugyanis úgy nyilatkozott, hogy éppen van viszonya a párkapcsolatán, házasságán kívül, 54 százalékuk pedig gondolt már a hűtlenségre. Egy másik vizsgálat kizárólag a házasságokra fókuszált, és arra jutott, hogy minden harmadik házasságban fordult már elő félrelépés, és ezek kétharmada válással végződött. Vajon miért szarvazzák fel ilyen sokan a párjukat?

Rés a pajzson

A hűtlenség okát gyakran a párkapcsolatban kell keresni. Máig érvényes az az évszázados bölcsesség, mely szerint egy jól működő kapcsolatba nem fér be egy harmadik. Ha mégis megtörténik, érdemes alaposan megvizsgálni, hol keletkezett rés a pajzson. Logikusnak tűnik az elgondolás, hogy mindenki azt keresi kapcsolaton kívüli viszonyaiban, amit a partnerétől nem kap meg. Ha szexuális kapcsolatba bonyolódik, akkor a hálószoba környékén kell keresni az okokat. Egy felmérés azonban rácáfol erre a hiedelemre, ugyanis a félrelépők 92 százaléka úgy nyilatkozott, hogy nem a rossz szex volt a hűtlenség oka, hanem az, hogy nem kaptak kellő figyelmet a partnerüktől.

Ezzel szorosan összefüggő másik ok az önbizalomhiány. Akinek kevés az önbizalma, sokszor úgy kompenzálja ezt az állapotot, hogy szinte hajszolja az újabb és újabb kalandokat, hiszen minden hódítás pozitív visszaigazolást jelent számára. Előfordul azonban az is, hogy egyszerűen a kíváncsiság hajszolja más karjaiba az embereket. Ez többnyire azokra a nőkre jellemző, akik első szexuális partnerük mellett horgonyoztak le, és szeretnék megtapasztalni, hogy milyen lehet mással a szex.

Eddig kevéssé bolygatták a piszkos anyagiak területét, pedig bebizonyosodott, hogy gyakran a pénz a ludas a félrelépésben. Egy tanulmány szerint ugyanis megnövekszik a hűtlenség valószínűsége, ha a pár egyik tagja jóval többet keres a másiknál, és ez független attól, hogy melyik fél gyarapítja nagyobb mértékben a családi kasszát. Bár annak jelentősen nagyobb az esélye, hogy a férfi máshol keresi a boldogságot, ha párja sokkal többet keres nála, mégpedig azért, mert fenyegetve érzi családon belüli dominanciáját.

Gyakran előfordul, hogy egyébként is zátonyra futna egy kapcsolat, és a harmadik fél felbukkanása csak ürügy a szakításra. Alátámasztják ezt azok a statisztikák is, melyek szerint az ilyen módon létjött kapcsolatoknak csak a 15 százaléka bizonyul tartósnak. Gyakori az a forgatókönyv, hogy megjelenik a harmadik egy rosszul működő kapcsolatban, felkeveri az állóvizet, szakítás vagy válás következik, majd néhány hónap múlva az a kapcsolat is véget ér. A történet vége többféle lehet. Ismét egymásra találhat az eredeti pár és okulva a történtekből új alapokra helyezhetik a kapcsolatukat, de az is lehet, hogy mindketten új partner mellett találják meg a boldogságot.

Sokszor a gyerekkorban keresendő az ok

Rosszabb esetben testközelből, jobb esetben hallomásból, de mindenki ismer olyan embereket, akiknek van állandó partnerük, mégis rendszeresen félrelépnek. Hiába működik remekül a kapcsolatuk, ezek az emberek mindig kifelé tekintgetnek és rendületlenül gyűjtik a skalpokat. Felmerül hát a kérdés, hogy őket mi motiválja. Egy nemrégiben készült francia kutatás szerint ezek a csapodár férfiak és nők kötődési nehézségekkel küzdenek, az úgynevezett elkerülő kötődéssel rendelkezők csoportjába tartoznak. Ez azt jelenti, hogy anyjuk gyerekkorukban elutasító volt, nem reagált megfelelően a jelzéseikre, igényeikre, és kerülte a testi kontaktust, ezért már egyéves koruk előtt megtanulták, hogy nem érdemes kimutatni az érzéseiket, hiszen úgysem kapnak pozitív visszajelzést. Az ilyen gyerekek például nem sírnak, ha anyjuk egy idegen társaságában hagyja őket annak ellenére, hogy ugyanolyan szorongást élnek át, mint azok a gyerekek, akik sírással is kifejezik érzéseiket. Mivel a felnőttkori érzelmi kötődést alapvetően az határozza meg, hogy milyen volt az anyával való kapcsolatunk, illetve milyen módon gondoskodtak rólunk, az elkerülő kötődéssel rendelkezők kényelmetlenül érzik magukat intim kapcsolatokban. Épp ezért valószínűbb, hogy több partnerük lesz párhuzamosan. A félrelépés ugyanis egyfajta érzelmi stratégia náluk, ami segít elkerülni a kötődéstől való félelmet.

Mindennek vége?

Bármi is az ok, a megcsalatás fájdalmas élmény, és olyan szinten aláássa a megcsalt fél önbizalmát, illetve párjába vetett bizalmát, hogy sokan elképzelhetetlennek tartják a folytatást egy ilyen eset után. Sőt, sokáig attól is félnek, hogy újabb kapcsolatba bonyolódjanak. Mások képesek túllépni a sérelmeken, és új alapokra helyezve tovább folytatni a kapcsolatot. Sok külső és belső szempontot kell ilyenkor mérlegelni. Nem mindegy például, hogy alkoholos befolyásoltság alatt történt egyszeri alkalomról volt szó, vagy esetleg egy hosszabb ideje tartó viszonyról. Ahogy az is fontos szempont lehet a döntésnél, hogy mennyire komoly a kapcsolat. Rövidebb ideje tartó, kevésbé komoly kapcsolat esetén könnyebb kilépni és mással folytatni, ahogy az esetek többségében meg is történik. Más a helyzet azonban hosszabb ideje tartó élettársi kapcsolat vagy házasság esetén, főleg ha gyerekek is vannak. Ilyen esetben sokkal bonyolultabb a helyzet, több tényezőt kell figyelembe venni, és nem is érdemes hirtelen felindulásból dönteni.

Persze, a belső szempontok ugyanilyen lényegesek. Ha megmarad a tüske és állandó bizalmatlanság, esetleg bosszú az együtt maradás ára, nem érdemes vállalni, még akkor sem, ha évtizedes házasságról és gyerekekről van szó. Bárhogy történik is, szabad dühösnek lenni, kétségbeesni és összeomlani tetszés szerint, viszont utána érdemes időt szánni annak megértésére, hogy mi miért történt és kinek mi a felelőssége a helyzet kialakulásában. Csak akkor lehet ugyanis új kapcsolat felé nyitni vagy a régit helyreállítani, ha nincsenek elvarratlan szálak.