Ám a kertes házban sem lehetetlen egy – egy idegesítő személyt kifogni. Ki szeret mondjuk arra ébredni az átmulatott éjszaka után, hajnali fél hatkor, hogy a szemben lévő szomszéd tetejéről a munkások azon nevetnek, hogy egy szál alsóneműben, zilált hajjal éppen egyik oldaladról a másikra fordulsz. Persze egy sötétítő függöny megoldja a problémát, de a reggeli fúró és körfűrész hangját az sem képes kiszűrni. Mi az oka annak, hogy csak hajnali öt és hat óra között lehet a tartó léceket méretre vágni, amikor egy kicsit is épeszű ember hétvégén még alszik vagy éppen pihen? Nem hallottak még a csendháborításról? Persze egy – egy elenyészett kísérletet teszünk rá, hogy visszaaludjunk, például a jó öreg „fejre húzott párna” módszerrel, ami úgysem ér semmit, s mire felkelünk – ha már nem is önszántunkból – az ágyból addigra már teljes csend honol az utcán. Ez ellen semmit sem tehetünk, hiszen ha szomszédunk elé állunk, hogy kérdőre vonjuk, a válasz úgyis az, hogy csak pár nap és kész a tetőfelújítás, amit persze mi jóhiszeműen el is hiszünk és még egy hét múlva is ugyanerre ébredünk.

Mindkét helyen, értem ez alatt a lakóparkokat és a kertes házakat is, fellelhető az a szomszéd fajta, aki nagy hangjával – mondjuk ki üvöltözésével – és hangos tennivalóival próbálja felhívni magára a figyelmet. Ő az a fajta ember, aki ugyancsak hajnalban – mert miért is ne akkor, amikor aludni szeretne az ember gyereke – minden egyes járókelőre vagy a folyosón megforduló emberre, ráordít: Jó reggelt!, amire önmagában még nem ébrednénk fel, de a baj ott kezdődik, ha valaki szóba elegyedik vele, amely szóváltást természetesen nem az emberi fülnek még elviselhető tartományába eső hangszínnel folytat. Ő az az ember, aki biztosan hajnalban fogja a leveleket összegereblyézni a betonról, és ahogy leesik egy hópehely máris az utcán terem és lapátol a vas hólapáttal, amely igen kellemes hangot hallat a nedves aszfalton. Vele nem igazán tudunk mit kezdeni, vagy megszokjuk és megpróbáljuk elménkből kizárni a hangját, vagy megszökünk.

Talán a legidegesítőbb típus mindenki„ Magdi nénije” , mindenhol fellelhető és a legrosszabb, hogy ellene tényleg nem tudunk mit tenni. Ő az, aki tudja kivel, mikor, hol és mi történik és néha még a jövőbe is lát pletykái révén. Történt egyszer, hogy édesapám nagymamámhoz ment látogatóba, aki egy négyemeletes társasházban lakik a második emeleten. A kapuban egy idős hölgy azzal fogadta, hogy őszinte részvétet nyilvánított amiért szegény édesanyja elhunyt. Nem is kell mondanom, hogy édesapám lefehéredve, zakatoló szívvel szaladt a másodikra, ahol is nagymamám kicsattanó egészségben fogadta. Mint utólag kiderült a negyedik emeleten elpusztult a szomszéd kutyusa. Ebből hogyan vonta le az idős hölgy a következtetéseit arra sosem derült fény. Nem kevés galibát okozhat ez a típus mindenki számára.

Lakjunk bárhol, az idegesítő  szomszédok ellen nem nagyon tudunk mit tenni, vagy elfogadjuk az éjszakai húsklopfolást, és a családi perpatvar átszűrődő zajait, esetleg megpróbálhatunk beszélni a kedves szomszéd fejével, kihívhatjuk a rendőröket és fenyegetőzhetünk, vagy megpróbálunk egy csendesebb környezetbe költözni. Persze semmi garancia sincs arra, hogy ez sikerül.

Kapcsolódó anyagok:

$$4843$$