A kamaszkori szerelmek igen sokfélék lehetnek, de azért van néhány közös jellemző. Az egyik legfontosabb, hogy ebben az életkorban kezdenek működni teljes erőbedobással a hormonok, és a korábbi gyermekek hirtelen vágytól égő, a szexre igen kíváncsi emberkékké változnak át. A másik a lélektani oldal: a kamaszok legfontosabb kérdése, hogy „ki vagyok én?”, s önmagukban, olvasmányaikban, illetve társas kapcsolataikban egyaránt erre a kérdésre keresik a választ.

Először nézzük ez utóbbi oldalt: milyen partnereket választ magának egy tizenéves, és miért?

Általában jellemző, hogy egy kamasz igyekszik azonosulni kortársaival, vagy egy általa kiválasztott csoporttal, így jönnek létre az emosók, a rockerek, a jókislányok, stb. csoportjai. Ezekben a csoportokban – és természetesen a középiskolai osztályokban is –, folyik a presztízsharc: ha visszagondolunk saját diákéveinkre, emlékezhetünk rá, hogy minden közösségben ott vannak, a menők, a rossz gyerekek, a bohócok, a kirekesztettek, stb.

És ennek a harcnak az egyik legfontosabb eszköze a szerelem, illetve a párkapcsolat. Ugyanis ebben az életkorban még csak kevés lánynak, fiúnak van szerelmi kapcsolata – ami olyan felnőttes és komoly dolog –, tehát ugyancsak megnő annak a gyereknek a csoportban az értéke, aki jár valakivel. Az, hogy ki az illető, azt leginkább az határozza meg, hogy milyen közösséghez csapódik a fiatal: létrejönnek az iskolában a legmenőbb fiúk és lányok kapcsolatai, míg mások külső helyeken ismerkednek.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a kamaszkori szerelmek hideg, számító kapcsolatok. Igen változatos, hogy mennyire éli meg a fiatal a szerelmét, vannak, akik teljesen belegubóznak, vannak, akik Júliaként, szinte elvarázsolódnak, mások viszont szinte csak azért csinálják, mert így szokás, míg igazi érzelmek nem fűzik a partneréhez. Ez attól függ, hogy a gyermek érzelmi intelligenciája milyen, megérett-e már egy komolyabb kapcsolatra, vagy sem.

Igen jellemző a kamaszkorra, hogy sokan plátói szerelemben keresnek menedéket. Ilyenkor egy bálványt választanak ki – általában egy könnyűzenész, de lehet sportoló vagy színész is –, gyűjtik a képeit, autógrammot kérnek tőle…, s álmodoznak a szerelemről. Ez az álmodozás és szerelem egyáltalán nem rossz vagy veszélyes, hanem természetes jelenség ebben a korban. Arra érdemes csak a szülőnek figyelnie, hogyha a gyerek túlságosan önmagába fordul, kevés kortárskapcsolata van, a számítógépben, vagy tévében és ezekben az álmodozásokban éli ki magát, akkor valami gond van az önértékelésével, s a világ elől menekül. Ilyenkor végig kell gondolni, mi is a helyzet, beszélgetni kell a gyerekkel – ha hagyja –, és ha szükséges tanácsot kell kérni a szakemberektől.

Bármilyen is legyen, a kamaszkori kapcsolatoknak a legfontosabb értéke, hogy ekkor tanulják, tanulgatják meg a fiatalok, hogyan is lehet egy másik emberrel együtt létezni, milyen érzelmek kavaroghatnak egy-egy szívben, és hogyan lehet ezeket az érzelmeket kezelni. Még a legfelületesebb szerelmi kapcsolat is igen sokat tanít a fiatalnak, és a későbbiekben az ekkor megtanult tudásra fogja felépíteni viszonyait.

Éppen ezért, bármennyire viharos vagy éppen semmitmondó gyermekünk kamaszkori szerelme, igyekezzünk komolyan venni. Ám a tolakodó érdeklődés sem jó megoldás, hiszen a magánélete mindenkinek csak magára tartozik, ez már egy tizenéves gyerekre is igaz. Ráadásul még jobban magába fordul, ha azt tapasztalja, hogy mindenáron meg akarjuk tudni intim titkait.

ötéltáncosként kell egyensúlyozni: jelen lenni, ha szüksége lenne ránk, de háttérbe vonulni, ha ezt akarja. De közben persze figyelni és vigyázni rá, mert bármennyire felnőttnek képzeli is magát, azért ő még gyerek!

(A következő részben a kamaszkori szexuális vágyak ébredéséről írunk)

Kapcsolódó anyagok:

$$1294$$

$$1306$$

$$1310$$