A Vízkereszt a latin egyház Epiphania Domini, az „Úr megjelenése”, a január 6-i ünnep neve. A Vízkereszt a „karácsonyi tizenketted”, vagyis az ünnepi szezon zárónapja. A 354 napos holdév és a napév közötti tizenegy napos különbségből adódik, de az év kezdetekor beiktatott pótnapok eltüntették ezt. E tizenkét nap időjárásából jósolták az újévi előzetest. Az Epiphania görög szó azt jelenti: megnyilvánulás. A pogány görög kultúrában az istenség évi ünnepét jelentette. A keleti ortodox egyházak a 3. század óta ma is ezt a napot tartják Krisztus születése napjának. A 4. században a nyugati katolikus egyház döntött úgy, hogy a népszerű keleti Mithrász napisten ünnepével egyeztessék, vagyis december 25-ével, így kapta új jelentését az Epiphania, amely Jézus Krisztus későbbi megkeresztelkedésére és egyben a három királyok látogatására utal.

Több népnél a karácsonyba bejátszik a Mikulás is, mint például a finneknél. A finn mondák alapján Mikulás, azaz Szent Miklós alakja keveredik az amerikai Santa Claus és egy nordikus varázsló alakjával. Jóságos öregúr, aki virgácsot hoz a csintalan gyerekeknek, és ajándékot a szófogadóknak. Úgy hívják: Joulupukki, vagyis Télapó, aki a Lappföld Korvatanturi helységéből indul a gyerekekhez.

A finn karácsony december 24-én délben kezdődik a harangszóval, amit a rádiók és a tévék közvetítenek Turkuból, a középkori fővárosból. Ettől kezdődik a „békeidő”, tehát tilos a veszekedés és a morgás. Csak szeretet és vigalom következhet. A suomiak hagyományos rizskását esznek, majd az 1800 tó egyikéhez autóznak, hogy a jégen léket vágjanak. Ezután felforrósítják a tűzhely köveit, pácolódnak a szauna gőzében, közben virgáccsal csapkodják a testüket. Végül az egész család megmártózik a jeges tóban.

Otthonaikban már várja őket a korábban feldíszített karácsonyfa. Vidéken az ördög ellen még az istállók, magtárak kapujára is örökzöldekből font koszorút akasztanak. Az ünnepi lakomát az ősök sírjánál tett látogatás és a madarak etetése előzi meg. Ételeik: hidegen tálalt főtt sonka, rénszarvassült vagy lazac vízben főtt krumplival és sült takarmányrépa pürével. A szentestén kiosztják az ajándékokat, és éjfélig borozgatnak, beszélgetnek. Másnap viszont hajnali hatkor misére mennek, gyakran sok kilométeres terepsíeléssel a mínusz 20 fokban, az északi sötétségben. Bátor nép!

Az izlandi karácsony a Jól, valójában két ünnep, hiszen már a kereszténység előtt ünnepelték a téli napfordulót. Ilyenkor a földesurak vendégül látták a falvak lakóit. Étellel-itallal köszöntötték a majd hosszabbodó napokat. A Jól az izlandi Yule szóból ered, jelentése a körforgásra és a megújulásra utaló kerék. December 12-én már megérkezik a jólasveinn, a tizenhárom karácsonyi manó egyike. Az ősmonda szerint ők a gonosz troll, Gryla leszármazottai, akik tejet, húst, gyertyát, még a kutya eledelét is ellopják. A Mikulás megjelenésével azonban megszelídültek, és ma már ajándékokat hoznak a gyerekeknek.

Az első manó december 12-én, az utolsó szenteste érkezik meg, majd január 6-án mindannyian távoznak. Vízkeresztkor jelmezes felvonulással, tánccal, tűzijátékkal búcsúztatják a trollokat. Ajándék annak jár, aki a manónak kedves ételt tesz ki az ablakba a cipőjében. A rossz gyerekeknek romlott krumpli a jutalma. Régebben karácsonykor mindenki új ruhát kapott, vagyis varrt a többieknek. Akinek nem járt új ruha, azét a trollok fekete macskája máshová vitte. Így nevelték a gyerekeket kemény munkára.