Sajnos nem igazán kivitelezhető, hogy ünnepek tájékán kevesebbet dolgozunk vagy a túlórát egyszerűen nem vállaljuk el. A kiadásaink ilyenkor hatványozódnak, erre való tekintettel nem kifizetődő. Belegondolunk a kifizetetlen csekkek érkezésébe; befizetésébe, az ajándékok tömkelegébe, a menü előállításának költségeibe és a többi decemberi kiadásba. De mégis a legnagyobb problémát jelen helyzetben a versenyfutás az idővel jelenti.

Legjobb ilyenkor, amit tehetünk, hogy a szem előtt lévő naptárba minden egyes programot, teendőt bevezetünk. Legyen az illető akár húsz éves, akár ötven; ennyi határidőt, teendőt képtelenség hosszú távon fejben tartani. Ha ezeket felvéssük, biztosan nem hagyunk ki semmit, sőt jobban rögződik is. A Karácsonyi rohanás legnagyobb ellenszere a jó időbeosztás. Egy tervet mindenképp érdemes írni, de készüljünk fel rá, hogy ez sok időt fog igénybe venni. A terv elméleti részénél ügyelni kell a kivitelezhetőségére, és a váratlan helyzetekre, azaz rugalmasnak kell lennie. A teendő mellé fel is írhatjuk a becsült időt, illetve, hogy kire is hárul a feladat.

Ez az elgondolás ne kőbe vésett vázlat legyen, lehessen rajta változtatni, sőt kell is. Akár a vizuális személyek kedvéért táblázatba is foglalhatjuk, és a közös családi üzenőfalra kiragaszthatjuk. Ha a háztartási dolgokkal kerülünk időzavarba, mindenképp vonjuk be a családtagokat, gyermekeket is. Nem is várhatjuk el, hogy egy egész ünnep lebonyolítását egy ember végezze el.

Ami ezek mellett megfontolandó még a pozitivitás, ami nagyon nagy segítség lehet. Ha folyamatosan feszültek vagyunk, és azt ismételgetjük, hogy: „nem leszünk kész a takarítással, el fogjuk rontani az ünnepi menüt, nincs is kedvem vendégeket fogadni”, és ehhez hasonlók, be is vonzuk majd ezeket az eseményeket.

Ezek viszont nem csak a mi, hanem gyerekeink Karácsonyára is hatnak, nem túl pozitívan. Ha ilyen gondolatokkal telik az ünnep, ők sem fogják szeretni, és az ünnepi készülődésben sem vesznek majd részt; így saját csapdánkba esünk, mégpedig úgy, hogy minden feladat ránk hárul. Ha ez megtörténik, rohanó, stresszes lesz a családi ünnepünk, így az első iskolai napon a tanító néni a kérdésére, hogy: „hogyan is teltek az ünnepek?”, milyen érzéseket, reakciókat és válaszokat várhat majd gyermekeinktől?