Az osztályban mindenkinek van zsebpénze. Azt az elenyésző kisebbséget (a létszám fele), akinek nincs, azért nem tartja fontosnak megemlíteni, mert a kivétel erősíti a szabályt. Van olyan gyerek, aki rendszeresen, minden héten „ellenszolgáltatás nélkül” megkapja a jussát. Nem kell rendet rakni, jól tanulni, a testvérével emberi módon viselkedni – ami jár, az jár. Van, aki épp ellenkezőleg „teljesítménybéren” van: minden egyes piros pont, dicséret meghatározott összeggel párosul. Némely megátalkodott szülő a rossz teljesítményt sem hagyja figyelmen kívül, ez esetben levonások bonyolítják a heti, havi elszámolást. Igaz, féléves és év végi prémium is jár, a bizonyítvány függvényében. Továbbá a rendkívüli teljesítmények: szavalóverseny, vetélkedő, kimagasló sporteredmények sem maradnak elismerés nélkül, ilyenkor nagyobb összegű jutalom várható. Van, akit a nemszeretem házimunka elvégzésére (játékelrakás, portörlés) és van, akit a nagymama meglátogatására lehet anyagilag ösztönözni. Egy továbbfejlesztett változat szerint a mosogatásért, zoknipárosításért, viráglocsolásért pontokat lehet szerezni, amelyek egy héten egyszer beválthatók a gyerek szabad választása szerint: egyéni kedvezményekre (saját maga által kiválasztott hajcsattok tetszőleges elhelyezése), büntetés alóli mentesítésre (egy napi tévéeltiltás = tízpont) vagy készpénzre. Apropó, készpénz! A zsebpénz mai formájában nem feltétlenül kézzel fogható. Van olyan gyerek az osztályban, aki saját (!) kártyával egyedül intézi bankügyeit. A zsebpénzszolgáltatás elegáns módja, ha a szülő számlát nyit, s egyszerűen átutalja az apanázst. Persze, a trendi pénztárcába bújtatott vagy a malacpersely hasába rejtett forintok is remekül megfelelnek a célnak. A többé-kevésbé rendszeres juttatásban részesülő diákok mellett vannak az alkalmi zsebpénzhez jutók. Formái: bevásárlás után a visszajáró, vagy a kocsiból kiszedett százas nagylelkű átengedése, a nagymami dugipénze, a húsvéti locsolás ellenértéke vagy a szülinapi, névnapi ajándék bakjeggyé transzformálása. Szokásos még az iskolai kirándulások, színház- és múzeumlátogatások alkalmából a gondosan megpakolt hátizsák mellé váratlan kiadásokra elkülönített egyösszegű juttatás is. Ezzel át és térhetünk a zsebpénz felhasználási feltételeire. A gyerekek egy része bármikor, bárhol felhasználhatja az összegyűjtött forintjait. Az iskolai büfé mindennapos fogyasztói, az újságosstand rendszeres böngészői és a nagyobb időközönként egy-egy játékboltban bevásárlók tartoznak a csoporthoz. Van, aki maga finanszírozza a reggelijét, s a (hasán) megspórolt forintokat már szabadon elköltheti, és van olyan, aki csak előre meghatározott terv és ütemezés szerint, hasznos dolgokra fordíthatja az ő (?) kis pénzét. Mennyit is? Szinte hinni sem akartam a fülemnek, napi tíz és ezer forint között igen széles sávon mozog a kiskorúak juttatása. Gondolkodóba estem, és töröm a fejem azóta is. Nincs már sok időm szeptemberig. Addigra kell döntést hozni az ügyben, hisz beláthatom: „Tök gáz, ha egy harmadikosnak nincs egy fillérje se!”