Volt egy álmom egyszer régen

Elmesélem, ha szépen kéred.

Volt benne egy öreg házikó

Hófödte tetővel kedvesen hívogató.

Körötte fa kerítés és kicsiny kert

Minden tavasszal virággal megtelt.

Ablakában függöny is volt, tarka

Álmomban a kedvesem varrta.

Mert volt nekem szerelmem is már

Ki estéként csókkal és ölelő karral várt.

Szeme huncut mikor elém tette a vacsorám,

Leült mellém és hallgatta szívem minden baját.

Csókja édes volt mint a méz

Férfi ennél többet nem remél.

Szerettem őt mindennél jobban

A szívem ma is érte dobban.

De az álom nem tart örökké, véget ért

Felébredtem és nem volt más csak üresség.

Nem volt többé se csók, se ölelés

Nem láttam többé csillogó szemét.

A sok közös terv elszállt akár a füst

Elfeledett, elhagyott és maradtam egyedül.

Így élni mondd minek, értelme semmi

Akit szeretsz ily könnyen tud feledni.

Olyankor a lelked törik, szíved szakad

Halni vágysz, mert ő már mást akar.

Mást és nem téged, bár élted csak neki szántad

Eldobott ő, keresve a jobbat, engedve a vágynak.

A sok szép emlék, ölelés, csók és közös álom

Hideg éjszakán egyedül az álmot már nem várom

Hiszed, hogy hazugság volt minden szava

Hamis volt szerelem, csak a gyötrődés maradt.

De nem lehet, hogy elveszítek mindent

Hittem, hogy lehetek neki még a kincse.

Beszéltünk sokat, sírtunk és hallgattunk

A sok sebet lassan begyógyítottuk.

A vérző szívem gyógyulni látszik

Bár a tüske talán soha el nem múlik.

A gyógyír pedig ő maga lészen

Összetört lelkemet ápolni mindig készen.

Elfeledett álmok, csodás percek

Ölelés, csók és azok a zöld szemek.

Boldogságom elmondani nem lehet

Álom újra éltem minden perce vele.

Én már nélküle nem létezhetek

Életem csak vele képzelem.

Így lesz tudom most már mindig

Míg a kaszás el nem szakít.

Egy kérésem maradt csak hozzád Élet.

Amikor majd időm lejár végleg

Kedves, zöld szemét látni engedd.

Fogjam kezét, elmondhassam utoljára még egyszer

Köszönöm a sok boldog évet, szeretlek kedves.