Előfordul hogy, akinek valamilyen beszédzavara van, azt a köznyelvben beszédhibásnak nevezünk, függetlenül annak súlyosságától. A beszédprobléma lehet enyhébb és súlyosabb. A beszédfolyamat különböző típusú zavarai között sajátos hiba a beszéd elsajátításának nehézsége, az úgynevezett akadályozott beszédfejlődés, vagy más elnevezéssel beszédfejlődési zavar, vagy fejlődési diszfázia. Van hogy a hallás ép, akkor a kiejtés viszonylag tiszta (szenzoros diszfázia), más esetben a beszéd kivitelezése okoz gondot (motoros diszfázia), de van hogy mind a két eset fent áll, a megértés és a kifejezés is. A betegség (?) okai lehetnek: lassúbb agyi érés; születés előtti, szülés közbeni, utáni sérülés; öröklött beszédgyengeség, környezeti tényezők (ingerszegény környezet).

Azonban nem lehet egy kalap alá venni a beszédhibát és a beszédfogyatékosságot. A beszédhibák közé sorolandók: a dadogás, raccsolás, hadarás, sejpítés, orrhangzós beszéd, megkésett /akadályozott beszédfejlődés, beszédészlelés és beszéd megértés zavara. Ezeket mind fejleszthetőek logopédiai, egyéni illetve kis csoportos terápiás formában.

A beszédfogyatékosság jóval összetettebb. Beszédfogyatékos az a gyerek, akinél vele született vagy szerzett idegrendszeri működési zavarok és a környezeti hatások következtében jelentős mértékű a beszédbeli nehézség. A beszédzavarok egy-egy gyereknél halmozottan is előfordulhatnak. A leggyakrabban a megkésett, illetve akadályozott beszédfejlődés a komplex nyelvi fejlődési zavar jelenik meg a tünetek sokféleségével tarkítva.

A tünetek itt is viszonylag hamar felismerhetőek. Később indul a beszéd: a gagyogás kimaradhat, később csak magánhangzókat mond a gyermek, vagy mutogatással fejezi ki magát, szótöredékeket használ, vagy nem beszél még három-négy éves korban sem. A beszédében megfigyelhető hangképzési hibák nem következetesek (pl. a “csiga” szó hol “csida”, hol “ciga”stb.). Néha a szavak torzítása miatt érthetetlen a beszéd.

Környezetemben él egy öt éves kisfiú, akinek olykor „kicsit” nehéz megérteni. Pedig ő  mondaná lelkesen, mi történt vele egy nap. Ehhez már segítséget kapott az óvodában, illetve az ott dolgozó logopédustól. A fejlődés igaz lassú, de mégis eljutottunk egy olyan szintre hogy egyre több szavát megértem. És már nem csak szimpla szavakkal próbálja magát kifejezni, hanem igaz egyszerű mondatokkal is. Az ő esete nem egyedi, sokan tapasztalhatják ezt a problémát saját családjukban illetve környezetükben.

Az elkeseredett szülőknek vigasz lehet, hogy minden probléma, lemaradás fejleszthető! Mi kell hozzá? Hogy időben felismerjük a problémát, hiszen ilyenkor szakember (logopédus) tud segíteni. Szükséges az otthoni támogató környezet is. A legfontosabb a türelem (hagyjunk időt a gyereknek, hogy gondolatait kifejezhesse), megfelelő beszédpélda ( ezek a példák rögzülnek), mindig válaszolni kell a kicsi kérdéseire.

És játszunk a kicsivel! Minél többet, együtt! Lehet könyvet nézegetni, beszélgetve rajzolni, gyurmázni, vagy közösen építeni, hintázni, „főzőcskézni”. Az odafigyelés, a szeretet és a törődés szinte mindig meghozza gyümölcsét.

Kapcsolódó anyagok:

$$3334$$

$$1732$$

$$3086$$