A wc-n végzett folyamatokkal van talán a legegyszerűbb dolga a szülőknek, hiszen a kisgyerek saját magán is tapasztalja ezeket. A mindent tudni akaró csemete időnként bekukkant a mamája mögé, amikor ő az „árnyékszéken” üldögél. Ám igencsak kikerekedik a szeme, amikor észreveszi, hogy anyunak is van olyan pelusféle izé a lába között. Aki szemérmesebb, zárt ajtók mögött cseréli ki az intimbetétjét, de szinte minden mamának van története arról, amikor a kis szemfüles kiszúrja a dolgot.

Ilyenkor ne kergessük el őt a helyszínről, hiszen a mama körüli titokzatosság csak bizonytalanságot, és még erősebb kíváncsiságot ébreszt. Magyarázzuk el az ő kis nyelvén, hogy az anyukáknak vannak piros napjaik, de ez nem fáj nekik, és a kisbaba születéséhez – közvetve ugyan, de – hozzá tartozik. A tampon pedig egy jópofa kis találmány, ami nem engedi kifolyni a piros folyadékot.

Bendegúz négy éves, szülei fiatal, modern gondolkodású, amolyan laza szülők. A gyerek néha együtt fürdik a mamájával, vagy az apjával. Neki természetes, hogy mindkettejük nemi szerve más, apu méretei nagyobbak. És az is természetes, hogy – a mai szokásoknak megfelelően – túl sok szőr nem borítja egyiket sem... Az óvónéni karja alól kikukucskáló „hajat” még viszonylag könnyen elfogadta, de amikor először uszodába vitte a mamája, döbbenten kiáltott fel a női zuhanyozóban: Anyu! Odanézz! A néninek szőrös a lába között! Nem volt egyszerű elmagyarázni neki azt, ami elvileg természetes volna. Vagyis fel kellett világosítani arról, hogy az emberen - amikor felnő -, itt ott szőrpamacsok növekednek...

A kisbaba születése körüli gólyamese divatja leáldozóban van, mostanában egyre több szülő apu és anyu magocskájával magyarázza a baba kialakulását. Ez a mese praktikusnak tűnik, hiszen nem áll olyan messze a valóságtól, mint a gólyás változat, és a gyerek értelmi szintjével tovább bővíthető. A kicsi eleinte megelégszik azzal, hogy apu beteszi a magocskáját anyu hasába, ahol találkozik a másik maggal, és ebből alakul ki a kisbaba, aki aztán a „szülőlyukon” kibújik. Később viszont arra is kíváncsi, hogyan(!) teszi be apu az ő magocskáját...

Kisiskolás korban a gyerekek kissé szemérmessé válnak, többé kevésbé tisztában vannak a fiús és a lányos dolgokkal. Ilyenkor már nem rontanak ránk ha a wc-n ülünk, és a szexualitás egy időre kissé háttérbe szorul.

Kamaszkorral a kényes kérdések tárgyalása egyre nehézkesebb, mire a szülő rászánja magát egy ilyen beszélgetésre, addigra a gyerek már társaitól, vagy innen-onnan összeszedte a lényeges információkat. Talán a legkönnyebb dolguk  a lányos mamáknak van – persze csak akkor, ha őszinte, baráti kapcsolatot sikerült kialakítaniuk lányukkal. Esténként összebújva, „titkos dolgokról” beszélgetve szóba hozhatóak a kényes  kérdések. A fiúkkal sokkal nehezebb, kevésbé közlékenyek, ebben a korban jobban eltávolodnak a szülőktől.

„A férjemtől vártam, hogy időnként beszélgessen – mint „férfi a férfivel” – a tizenöt éves fiunkkal. Kiskorában teljesen természetes módon elmagyaráztam neki mindent. Azt is tudta, melyik fajta betétet kell levenni a drogériában a polcról. Előtte öltöztünk, együtt fürödtünk. Aztán a kamaszkorral ez persze változott, gátlásosabb lett. Bár tudtam, hogy férjem nem a szavak embere, hetekig vártam, hátha sikerül megejtenie legalább egy beszélgetést.

Amikor harmadszor jött ki kudarcot vallva a gyerekszobából, kezembe kellett venni a dolgokat. Leginkább magamról meséltem csemetémnek, az én fiatalkoromról. Aztán meséltem neki Sáriról, az osztálytársamról, aki válogatás nélkül ágyba bújt a gimi összes valamirevaló pasijával, és úgy járt abortuszra, mint más kozmetikushoz. De elmeséltem az első szerelmem történtét is. Szemmel láthatólag érdekelte a dolog. Pár nap múlva, amikor kettesben voltunk ő hozta újra szóba a témát. Úgy éreztem muszáj elmondani neki azt is, hogy amit a filmeken lát, az nem a valóság, bármennyire is izgalmasak számára a szexfilmekben zajló megkomponált „sztorik”, szerelemből lefeküdni valakivel összehasonlíthatatlan élmény lesz. A védekezés témája ehhez képest gyerekjáték volt...” - meséli egy fiús mama.

Láthatjuk, a csemete növekedésével arányosan egyre nehezebb a kényes ügyek tárgyalása. Amikor szembesülünk az első kérdésekkel,  nem is sejtjük, hogy a kínos szituk csak ezután következnek. A kamaszkori „rázós” kérdésekkel azonban csínján kell bánnunk, ha túl mélyen kutakodunk, könnyen bezárkóznak a tizenévesek. Ha pedig kioktató stílusban akarjuk megmondani nekik a „tutit”, jobb ha bele sem kezdünk!