A kisebbségi komplexus kihat az emberi kapcsolatokra, hiszen a benne szenvedő folyamatosan ellentmondást érez valós és képzelt énképe között. Kialakulásának több oka is lehet, pszichés fejlődészavar, neveltetési problémák, vagy az ideális személyiség elérhetetlensége. Stresszhelyzetekben nem képes megfelelni saját magának, ezért kerüli azokat az alkalmakat, ahol új dolgokkal szembesülhet. Nem választ igazán nehéz feladatokat, inkább közepes vagy kevesebb energiát igénylőket, hogy ne okozzon csalódást másoknak. Saját véleményére nem ad, mindig csak mások szemével méri magát. Minden más személy megnyilvánulásának rögtön okot keres, nem tud elvonatkoztatni saját magától, emiatt mindent önmagával hoz összefüggésbe. 

Minden egyes negatív megjegyzésnél elkeseredik, úgy érzi semmire sem jó és senkinek sem kell. Ezzel ellentétben ha pozitív visszajelzést kap, akkor azt elbagatellizálja, nem érzi magát elég jónak ekkor sem. Azt hiszi, csak udvariasságból, sajnálatból kapja azt a jó kritikát. Nem ismeri a közömbösség fogalmát, mindent feketének vagy fehérnek lát. Egyáltalán nem megfelelően ítéli meg az embertársai véleményét magával, illetve munkájával szemben. Ez gyakran ellenszenvet, félelmet, távolságtartást terem. Mindenben a támadási szándékot keresi és ezt megelőzően ő maga is támadásba lendül. Hisz jobb, ha ő bánt meg mást először, mint fordítva. Nem ismerkedik idegenekkel, nem akarja magát veszélynek kitenni, inkább visszahúzódik a saját kis várába.

Kihat az egész életére ez a kisebbségi érzés, párkapcsolataira is, amiben mindig saját magát hibáztatja, ha probléma adódik. Nem érzi elég jónak magát más részére, és erről nyíltan beszélni nem szeret. Minden apró tettet megmagyaráz, belelát olyan dolgokat, amik nem történtek meg. A másik felet a kapcsolatban magasabb rangúnak véli, és ebben is jellemző, hogy minden csak rossz vagy csak jó lehet. A szexuális életében frigidséghez, potenciazavarhoz vezethet, vagy éppen az ellenkezője, kielégíthetetlen nemi vágyat érezhet (erotománia). Ezt a mechanizmust használja a kisebbségi komplexusának leküzdésére. Mennyiségre megy a szexuális kapcsolatokat illetően, vagy mindenkit visszautasít, így győzi meg magát, hogy jobb, mint embertársai.

Gyakori, hogy túlhajszolják magukat ezek az emberek, mivel sosem elégednek meg magukkal, egyre jobban kínozzák testüket, lelküket, legyen szó sportról, munkáról, iskoláról, bármiféle tevékenységről. A bizonyítási vágy hajtja, annak elfogadtatása másokkal, hogy nem jelentéktelen.

A kisebbségi komplexus különböző módon oldódhat fel. Az egyén kompenzálhatja kisebbségi érzését más területeken, ha csődöt mond például az ágyban, attól még sikert érhet el más tevékenységi területen. A feloldás másik módja, ha megpróbáljuk feltárni, mi vezethet a kisebbségi érzés kialakulásához, és ezzel feloldható a komplexus. Persze ha egyéb pszichés zavarokkal társul (depresszió, szorongás), szakemberhez kell fordulni, merőben új és más életvitel alakítható ki a segítségkéréssel. A kisebbségi érzés leküzdése javít az érzelmi kapcsolatokon, segít mások jobb megértését, toleranciához, türelemhez vezet. Elindítja a társas kapcsolatok létrejöttét és egy egészségesebb környezetet alakít ki a személy ezáltal magának.

- Torma Tímea -