A kulturális antropológusok döbbenten tapasztalták, hogy már a legegyszerűbb törzsi társadalmakban is létezik a szerető fogalma. A férfiak vadászzsákmányuk egy részét feleségük elől eltitkolva szeretőjüknek adják át, s mindezt úgy teszik, hogy közben a törzs csak mosolyog a történteken. A nej és a gyerekek megkapják a részüket, s közben a törzs még egy tagja jóllakik: mindenki jól jár.

Bonyolultabb társadalmakban, ahol igen nagy a jövedelmek közötti egyenlőtlenség, már nem ilyen egyszerű a helyzet. Az alsóbb osztályok, a szegények egyetlen felemelkedési technikájává vált a „szeretősködés”. Már nem egy darabka hús volt a csábítási eszköz, hanem egy szép ruhadarab, egy jobb ház, és a pénz, a pénz… De az anyagi javak mellett ugyanolyan csábító volt maga a felemelkedés lehetősége is, úri társaságokba, előkelő személyek közé lehetett besurranni szeretőként. Időnként mindez nyíltan folyt, más korokban, más helyeken csak titokban lehetett kitartani és kitarttatni, de a lényeg nem változott: szerelmet adtak pénzért cserébe, így a kitartott amolyan átmenet volt a prostituált és a rendes asszony között.

A helyzet a polgárosodás időszakában sem változott. A férjek „tisztességes úriasszony” feleséggel és szeretővel tették teljessé életüket. Előbbieknek jutott a megbecsülés – és a tabukkal szegélyezett szexualitás, bezártság, túlzott erkölcsiség. Utóbbiaké egy jobb élet, szabadosság – és megvetettség.

Aztán a XX. század felborította „szerető” intézményét. A nők munkába álltak, s a történelem során először mondhatták ki: képes vagyok egyedül is fenntartani magamat. S közben, ne feledjük, elérkezett a szabad párválasztás ideje, valamint felszakadtak a szexuális tiltások is. Eljött tehát a kor, amikor senkinek nincs oka kitarttatni magát. Vagy mégsem?

És kit is nevezhetünk kitartottnak?

Egy feleség, anya, aki otthon a háztartásban dolgozik, és nem keres pénzt, ő ugye, azért mégsem kitartott. Ő is dolgozik a maga területén: főz, mos, takarít, gyereket nevel.

De vannak ennél bonyolultabb esetek is. Elmesélem egy ismerősöm történetét:

Fiatalon házasodott össze Judit és Lajos, keményen dolgoztak, legendásan nagy szerelem volt az övék. Aztán Lajcsi egy autós vállalkozásba fogott, és ez annyira bejött neki a rendszerváltás után, hogy mára igazi milliomos lett belőle. Judit már évek óta nem dolgozik, de háztartási munkákat sem végez, hiszen futja takarítónőre, kertészre, a gyerekek pedig közben felnőttek. Ő most már kitartott, vagy csupán szerencsés?

Illetve szerencsétlen, hiszen Lajos egy napon találkozott egy fiatal lánykával, és kettőjük között elemi erővel tört fel a szerelem tüze. Azóta két gyerek is született ebből a kapcsolatból, ám Lajos nem vált el, két családot tart el. Az új szerető lenne a kitartott? Nem hiszem, szerelmes ez a lány… Vagy ekkor vált Judit kitartottá, aki ragaszkodott a házasságához, és inkább belement abba, hogy férje nyíltan egy másik családot is alapítson?

Később, hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, Judit is talált egy szeretőt magának, aki mellesleg szintén nem éppen egy csóró, vagyis csupán a pénzért nem kellene a férje mellett maradnia. Mégis tart a házasságuk, ki tudja már, hogy miért…

Nehéz ilyen helyzetekben ítélkezni.

Kitartottnak talán azt nevezhetjük, ha egy nő (esetleg férfi) szerelem nélkül, pusztán az anyagi előnyök miatt van valakivel együtt. Olyan ez, mint egy monogám prostitúció, ahol pénzért szeretkezik a nő (férfi), csak nem sok emberrel, hanem csupán eggyel. De mint látjuk, az élet egy ilyen egyszerű definíciónál jóval bonyolultabb.