Míg nálunk egy jobb minőségű sör, lágyan selymes, bódító zamattal rendelkező bor már maga a mennyei élvezet (főleg nagy hőség idején), addig Mongóliában ezt a funkciót egy enyhén szénsavas, édeskés, alkoholtartalmú itallal, erjesztett lótejjel pótolják, ami valódi hűsítőként szolgál.

A lótej minél hosszabb érlelésével fokozatosan növekszik annak alkohol-, tejsav- és szabad szénsavtartalma, míg cukortartalma csökken, így lassan, de biztosan a végeredmény kumisz lesz. Ha pontosak akarunk lenni (és miért ne lennénk azok), akkor a wikipédia ide vonatkozó bejegyzését feltétlenül meg kell említenünk: „a kumisz átlagos tartalma: 87,88% víz, 1,59% alkohol, 1,06% tejsav, 3,76% cukor, 2,83% kazein, 0,94% zsír, 0,88% szabad szénsav, 1,07% szervetlen, szilárd alkotórész.”  Természetesen az arányok ilyen pontosságú megadásával senkit nem arra akarunk ösztönözni, hogy otthoni gyártásba fogjon. Egyrészről a ló rossz néven venné, másrészről meg sohasem sikerülne úgy, mint ahogy az Ázsiában. De hogy valójában hogy készül? Sándor István, író, bibliográfus 1795-ös leírása adja meg talán erre a legjobb és legrövidebb választ:

„Minden tejet, mihelyt kifejtik, azonnal kifőzik, és miként kihűl, nagy bőredénybe töltik. Ebben az edényben még mindig az előbbeni savanyú tejből egy kis maradék találkozik, melly a frisset kevés idő álatt savanyúvá teszi... De szinte ebben álla a titok, hogy a tej a bor ízét megnyerje.”

Bármennyire is meglepő, a cifra ital (amit Mongóliában néhol még airag és csigí elnevezéssel is illetnek) nem csak a felfrissülést és a kellemes bódulatot hivatott előidézni, fogyasztásának biológiai oka is van, méghozzá nem is kicsi! A mongoloid népcsoport ugyanis eléggé tejérzékeny, így nyers tejet nem, csak a tejfehérjék savanyításával keletkező ételeket, italokat fogyaszthatnak, többek között a kumiszt is. Az már csak egy plusz adalék, hogy ez mellesleg alkoholtartalommal is rendelkezik.

A Mongóliában nemzeti italként megdicsőült, erjesztett lótej alkoholtartalma viszonylag csekély, mindössze 2 százalék körüli, azonban a találékonyabb mongol emberek, akik ütősebb kikapcsolódásra vágynak, ezt akár 12%-ra is fel tudják tornázni, ekkor azonban már simín arkhi lesz az ital becsületes neve.

Mint sok minden más is a világban, úgy a kumisz is köthető a magyarokhoz. A letelepedett életmód elterjedéséig a nomád népek (köztük a magyarok) nemzeti itala volt. A honfoglalást megelőző évszázadokban igazán örömmel kortyolgatták Árpád elődei.

A magyarok őstörténetében is helyet kapott, de igazán hiteles információkkal a belső-ázsiai kutatások szolgálnak lótej erjesztést illetően. 13. századi oklevelek szerint a magyar jobbágyokat kumisz-adó megfizetésére is kötelezték, majd a lóállomány fokozatos csökkenésével a kumisz fogyasztása is eltűnt. Míg Ázsiában a mai napig nagy becsben van, addig nekünk már elhinni is nehéz, hogy eleink ezt töltötték egykor a butykosaikba.