Dr. Duncan MacDougall 1907-ben például egy kísérletsorozat keretében megmérte a lélek súlyát, ezzel bizonyítva annak létezését. Saját tbc-s betegeit ágyastul-mindenestül tette fel egy precíz mérlegre, és várt. A következőket írta az első alany halálakor: „Három óra és negyven perc múlva meghalt, és hirtelen, a halál pillanatával egybeesve a mérleg nyelve hangos csattanással nekiütődött az alsó mérőrúdhoz, és további kilengések nélkül ottmaradt… Ez a súlyvesztés hirtelen történt és jelentős volt…”

A továbbiakban részletezte, hogy semmi sem válthatott ki a betegéből ekkora súlyvesztést. "A lélek súlya gyakorlatilag az utolsó lehelet távozásakor hagyja el a testet. A nyugodtabb természetű emberekben azonban akár egy percig is ott maradhat." Kutatásának végén a lélek súlyát mindössze 57-71 grammnak mérte. A bizonytalan mérési eredménye talán abból fakadhatott, hogy precíz mérlegén néhány nagylelkű ember is életét veszthette.

Hat ember vizsgálata után MacDougall 15 kutyával is megismételte a kísérletet, ugyanis vallásos meggyőződése szerint az ebek nem rendelkeztek lélekkel. Ma az állatvédők ugyanilyen lelketlen megjegyzéseket tehetnek a doktor úrra, aki a vizsgálatok elvégzése után kijelentette, hogy amiért a kutyák nem vesztettek a súlyukból, ezért minden kétséget kizáróan a léleknek van súlya.

Ugyanebben az időben két holland fizikus, Dr. Malta és Zaalberg Van Zelst egy teljesen elvont szerkezettel, a dinamisztográffal jutottak hasonló következtetésre. A műszer elviekben a halottakkal való kommunikációt segítette, de egy meg nem magyarázott elméletük szerint, minden emberben létezik egy szétszórt atomokból álló lélektest, aminek sűrűsége 176,5-ször kisebb a levegőnél.

Ha a lelket azonosítjuk a szellemekkel, akkor ez abszolút elképzelhető, hiszen ne feledjük, hogy a szellemek kísértetiesen hasonlítanak élő mivoltukra, csak átlátszóbbak. A lélektest az eredeti térfogatához képest tágulni és összehúzódni is képes, ezért jelenhetnek meg a szellemek, amikor csak kedvük tartja. Bár szinte biztos, hogy Van Zelsték semmilyen kapcsolatban nem álltak a már említett Dr. MacDougallel – sőt, még a kísérleteiről sem tudtak –, mégis azt számították ki, hogy a lélektest alig nyom valamivel kevesebbet 70 grammnál. Ezekre a megállapításokra épül a 21 gramm című film is. De hogy mi történt a maradék 49 grammal, azt máig homály fedi. Talán az ördög vette meg reggelire a vajas zsemléjébe…