A falusi gazdaasszonynak egyik legfontosabb foglalkozása a konyhakert művelése. Ebben a kis kertben ő az úr. A legfontosabb hazai veteményeinket itt csak röviden lehet ismertetni, de azért megpróbáljuk a lehetetlent:

Borsó

A borsó (Pisum sativum) igen régen ismert, ma már vadon nem termő növényünk. Már az egyiptomi múmiák mellett is találtak borsót. Eleinte Európában csak az érett, kemény magokat főzték meg. Hollandiában találták ki, hogy a borsószemeket zölden leszedik és úgy főzik meg. A közönséges borsón kívül termesztik nálunk a lófogú borsót (Pisum quadratum) , meg a cukorborsót. (Pisum saccharatum). Ennek édes, lapos hüvelyét főzik meg. Sokkal kevesebbet termesztik a csicseriborsót, (Cicer arietinum), pedig ez volt a rómaiak igazi borsója, s ennek nevéből származik a nagy szónok, Cicero neve is.

Lencse

Az ókorban is termesztettél ezt a növényt, hiszen a biblia szerint Ézsau egy tál lencséért adta el apai jussát Jákobnak! Hozzánk csak a középkorban került. Nagyon tápláló, könnyen emészthető, jó ízű főzelék készülhet belőle.

Bab

Az eredeti fajtája a lóbab (Vicia faba). Sárgásbarna héján fekete folt van, s ehhez temérdek ostoba babona fűződik. Ezt a jóízű, nagyon tápláló babot háttérbe szorította a fehér bab vagy kerti bab (Phaseolus vurgaris). Ez Amerikából származik, s igen fontos táplálék. Indiában, Kelet-Ázsiában és Afrikában még sokféle babot termesztenek, de ezek nálunk nem teremnek.

A sárgarépa (avagy murok)

Szép, fehér ernyős virágú s a vadon termő murok virágai nyáron szépen díszítik a mezőt és a rétet. Már a rómaiak is nagyon szerették. Kitűnő, édeskés főzelék készül belőle, nagyon tápláló, vitamindús!

Petrezselyem

Gyökere a fehérrépa. Nagyon jó illatú, ízesíti az ételeket. A rómaiak orvosságnak használták.

Kerékrépa

Kevéssé ismert növény: a repcefélék közé tartozik. Gyökere vastag "répa", kissé csípős ízű.

Cékla vagy vörös répa

Nagyon jó ízű saláta készülhet belőle.

Fekete retek

Néha ököl nagyságú, csípős ízű retek, aki eszik belőle, annak kellemetlen szagú lesz a lehelete. Azt mondják, hogy reggel méreg, délben étek, este orvosság.

Hónapos retek

Kisebb, piros, ibolyaszínű vagy fehérhéjú gyökérgumóit mindenki ismeri és szereti.

Torma 

Könnyfakasztó, csípős gyökerű, nagylevelű növény. Könnyíti az emésztést. Rokona a debreceni torma, de ez sokkal gyengébb és édesebb.

A káposzta

A legtöbb vizet kívánó veteményünk. 150 termesztett fajtája van. Legfontosabb főzeléknövényeink egyike. Nagy előnye, hogy besavanyítással tartósítani lehet. Egyik faja a kelkáposzta vagy olasz káposzta, kitűnő főzelék készíthető belőle. A káposzta egy különleges fajtája a kelvirág vagy karfiol. Ennek levelei vagy virágai húsos tömeggé degenerálnak, de kétségkívül igen finom, jó főzelék és mellékétel készül belőle.

A karalábé

Vagy más néven torzsakáposzta, szintén a káposzta rokona. Megeszik a leveleit is és gömbölyű gyökérgumóját is. Ugyanezeknek rokona a spárgakel, olaszul broccoli,  amit a Dunántúlon prokedlinek is neveznek. A leveleiből olyanféle főzelék készül, mint a parajból.

A paraj vagy spenót

A libatopfélék közé tartozik, vadon már nem is terem. A legjobb, legkönnyebben emészthető, vitamindús főzelék. Gyenge gyomrú embereknek és gyerekeknek egyik fő tápláléka lehet.

A saláta

A legáltalánosabban használt köret. Különösen három változatát termesztik nálunk,  a fejes salátát, a kötözött salátát és tépősalátát. A fejes saláta a legáltalánosabban használt. Újabban nagyon sok kötözött salátát termesztenek. Ennek ugyanis ha fölfelé növő leveleit összekötözik, akkor a belső levelek nem kapnak elég fényt, nem zöldülnek meg olyan erősen, és sokkal könnyebben emészthetők maradnak, s ezekben van a legtöbb vitamin. Használják még az apró, kanál alakul levelecskékből álló vad- vagy báránysalátát (Valerianella olitoria). Nagyon jó ízű, de különösen mint díszítő salátát szeretik. Vadon is megterem.

Zeller 

Salátának is és főzelékenk is jó, de sokan nem szeretik az illatát. Zsenge leveleit nyersen is ehetjük. Amerikában különösen szeretik, s néhol fagylalt mellé adják! Olyan, mintha valaki fokhagymával enné a csokoládét!

Hagyma

Avagy dunántúliasan hajma, már a száraz éghajlatú vidékek növénye, mert a gumóban a növény mindenféle tápláló anyagot és vizet raktároz, hogy a száraz évszakra legyen a növénynek miből élnie. A vöröshagyma nagyon használt ízesítő, de némely vidéken nyersen is eszik. A görög és római írók nagyon kényes ízlésűek voltak, s úgy írtak a vöröshagymáról, hogy a közönséges embereket föl lehet arról ismerni, hogy hagymaszagú leheletük van. A vöröshagymának sokféle kertészeti válfaja van: van apró, közepes és igen nagy. A leghíresebbek a makói hagymák.

Fokhagyma

A hagymánál is kellemetlenebb szagú a fokhagyma. Kénvegyület okozza benne ezt a rossz szagot. Gyermekkorunkban a fájós fogra fokhagymát kellett tennünk, persze semmit sem használt.

Metélőhagyma

Vagy más néven snidling . Ennek csak finom, vékony csöves leveleit vágják apróra és a levest vagy a főzeléket ízesítik vele.

Spárga 

Fiatal, a földből előbújó hajtását metszik le, s ez igen finom főzelék vagy köret. Termesztése nagyon körülményes, igen erős trágyázást is kíván. Az elültetett palánták csak három év múlva szolgáltatnak először szerény termést, de aztán akár 25 évig mindig teremnek. De mindig nagyon kell rá vigyázni!

Uborka

Csak a XVII. században kezdték Közép-Európában termeszteni. Nagyon jó tulajdonsága, hogy ecetben vagy sós vízben jól lehet tartósítani. Nyersen is eszik, de igen nehezen emészthető, még uborkasaláta alakjában is.

Sárgadinnye

Sokféle fajtája van: turkesztáni, kantalup, zöldbelű, stb. A dinnye szó török eredetű, ujgur nyelven dinje. Hazánkban kitűnő sárgadinnyék teremnek, különösen Heves megyében.

Görögdinnye

Hazánkban szép eredménnyel foglalkoznak vele a gazdák, de hűvösebb vidékeken nem érdemes próbálkozni a természtésével. Hozzánk a Balkán-félszigetről került, azért nevezik görögdinnyének. Sajnos érett állapotában nem tartósítható a magas víztartalma miatt, de amíg éretlen és kemény, el lehet tenni savanyúságnak.

Tökfélék

Ezek közül eredetileg csak a lopótök termett Európában. Ennek kemény héja megszárítva a kobak. Ezért nevezik a makacs embereket tökfejűeknek, s koponyájukat kobaknak. Egyik válfajának hosszú nyúlványa van, ennek is kemény a héja, azért a hordóból ki lehet vele szívni a bort. Régi balatoni pincékben még látni ilyen lopót, de már mindenfelé kiszorította az üvegből készült eszköz. A lopótök kobakját mindenfelé használják nálunk edénynek. Az aratók és általában a mezőn dolgozók ilyen tökhéj-edényben vitték ki a  sűrű tejet reggelire, lefedve csinos födéllel. Ezt nevezték fölöstöknek. Ebből származik a reggelinek „fölöstök” elnevezése, tehát ez a szó nem származhat a német frühstück szóból, mint ahogy azt sokan gondolják. A tök másik faja az úri tök. Amerikából került hozzánk. Több válfaja van: istengyalulta tök, sütőtök, óriástök. A közönséges úri tök meggyalulva kitűnő főzelék. Magját is eszik pörkölve.

A paradicsom

A paradicsom is amerikai eredetű, Dél-Amerikából való. Igen bőven termő, kevés gondot igénylő növény, de levelei és a szára mérgezők. A paradicsom nyersen is nagyon jó, igen sok vitamint tartalmaz.

A paprika

Szintén Amerikából került hozzánk, és különösen hazánkban termesztik, és itt keletkeztek a válfajai: van igen erős, kicsi, hegyes, édes, húsos, gyenge. Sőt van olyan is, amelyik külsőleg nagyon hasonlít a paradicsomhoz. Nagyon gazdag vitamintartalma miatt a zöld, nyers paprika nagyon ajánlatos. De a por alakú pirospaprikában már nincs vitamin. Minthogy hazánkban termesztik és tartósítják a legtöbb paprikát, ezért kezd a magyar neve, a „paprika” az egész világon elterjedni, mert hisz az európai nyelvekben nincs rá külön szó.

A téma kiterjedtségére tekintettel nem tudtunk minden konyhakerti növényt felsorolni, de a legelterjedtebbekre sort kerítettünk.