Akinek az adottságai megfelelőek – gondoljunk csak egy húsz év körüli vékony, magas, jó lábú lányra –, az ezeket minden lehetséges módon megpróbálja megmutatni környezetnének, elsősorban természetesen kiszemelt lovagjának. Miniszoknya, szűk trikó, egymáson keresztbe vetett lábak: ennyi elég is a legtöbb férfinak, hogy fantáziája működésbe lépjen. Persze a testünkkel való csábítás tudattalanul is folyhat. Testünk beszédesebb, mint mi magunk, s aki ismeri egy kicsit is ezt a fajta kommunikációt képes pillanatok alatt kiszúrni, hogy egy társaságban kik a csábítható illetve csábítani akarók. A férfiak például, hogy dominanciájukat bemutassák, kihúzzák magukat, nagyobbnak és erősebbnek akarnak látszani – vagyis pont úgy viselkednek, mint a párosodásra kész varangyos békák. A nők szeretnek babrálni hajukkal, cipőpántjukkal, s ezzel jelzik, hogy „fogadóképesek”. S ha a két fél kölcsönösen szimpatikusnak találja egymást, jöhetnek a párhuzamos cselekvések, vagyis, amikor mind a ketten ugyanazt csinálják – például ugyan abban a ritmusban kavarják a kávéjukat. De csábítani a szavakkal is lehet – sőt kell is. Mind a férfiak, mind a nők között szép számmal vannak olyanok, akik lehengerlik áldozatukat beszédükkel, szinte hipnotizálják a másikat a szavakkal. Monoton mormogásuk teljesen lefegyverzi „ellenfelüket”, aki egy idő után akarat nélküli bábként teszi, amit mondanak neki. Mások okosságukkal kérkednek, s úgy vélik, az a legjobb módja a másik nem megszédítésére, ha bebizonyítják, hogy IQ-ban verhetetlenek. Ez nem véletlenül férfi módszer. A nők valóban szeretik – sőt elvárják –, ha egy férfi náluk okosabb, míg a férfiak nagy része pánikba esik, ha egy nálánál eszesebb nővel hozza össze a sors.

Nos és persze létezik az anyagiakkal csábítók széles tábora is. Egy jó kocsi, szép öltöny, vacsora egy drága vendéglőben, vagy ilyen kijelentések, hogy „a lovaimhoz megyek ki a hétvégén”, „kirepülök New Yorkba két napra” stb. csodákat tesz a nőkkel. Bár a fordított helyzet is elképzelhető, s a valóságban csak kevés olyan férfi van, aki ne harapna rá egy nő hasonló csábítási jelzéseire. S a zsák előbb-utóbb megtalálja a foltját. Hiszen aki arra büszke, hogy sok pénze van, s ezért ez csábítási főmotívuma, az elsősorban olyan csodálókkal fog találkozni, akiknek szintén fontosak az anyagiak. Az okos férfi mellett is azok a nők fognak megmaradni, akik számára az intelligencia lényeges, s egy idő után közülük a butácskábbak kihullanak, hisz a férfi hosszú ideig nem bírja ki egy ostoba nő mellett. A csábítás persze nem ennyire egyszerű, nem elegendő egy tankönyvet elolvasni, hogy az ember megfelelően tudja alkalmazni. A kapcsolatteremtésben ugyanis egész személyiségünk részt vesz, és sokszor olyan „trükköket” végez újra és újra az egyén, amelyek igen kis százalékban eredményesek. Mégis sokan ragaszkodnak a megszokotthoz. Például a tiniknél a csábítás egyik módja a másik cikizése, bár ők sem gondolják, hogy arra fog egy nő beindulni, ha gúnyolják vagy kötözködnek vele. Ám sok felnőtt ember ennek dacára él ezzel a módszerrel – például a főnök férfiak a beosztott nőkkel. Hogy ki mennyire képes sikeresen kapcsolatokat kiépíteni, csábítani az az önértékeléstől és az önismerettől függ. Az önmagával jó viszonyban lévő ember számára nem okoz gondot, hogy nyisson kifelé, akár komoly kapcsolatra vágyik, akár csak a csábítási játékot akarja élvezni. De az önismeret is lényeges, sok gond forrása éppen az, hogy az egyén nem képes felismerni, hogy milyen belső gátjai vannak, amelyek miatt hibákat követ el. S ez nemcsak azokra érvényes, akik magányosan élnek, a hosszú párkapcsolatokban is lényeges, hogy a társak nyitottak maradjanak egymásra. Csábítani ugyanis még húsz éves házasság után is érdemes. Mindenki változik, s tudni kell az újdonságot felfedezni, értékelni a másikban – s aztán lehet ezt a régi-új embert elcsábítani. Ez egyfajta garancia lehet arra, hogy a két ember ne unja meg egymást.

Kapcsolódó anyagok: 

$$1649$$

$$1671$$