Konok Tamás 1930. január 9-én született Budapesten, ahol 1945-1949 között végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendékeként, többek között Bernáth Aurél „keze alatt”. Tanulmányai elvégzése után kezdetben figurális stílusban alkotott, majd 1958-as párizsi ösztöndíját követően az absztrakt kifejezésmód felé fordult. Később kollázsokat, vonalra épülő monotípiákat készít. A mai napig jellemző nonfiguratív ábrázolásmódja a 70-es évek elején bontakozott ki. Konok Tamás hosszú időn keresztül élt Párizsban és Zürichben. A 78 éves, ma is aktív művész többek között elnyerte a Fiatal alkotók díját (1955), a Derkovits ösztöndíjat (’58), a New York-i H. Hertford Alapítvány ösztöndíját (’63), A Magyar Festők Társaságának Díját. 1998-ban Kossuth-díjjal, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének polgári tagozatával tüntették ki. 1997-ben választották a l' Ordre du Mérite lovagjának. Konok Tamás festményeit az elmúlt évtizedekben száznál is több önálló és csoportos kiállításon csodálhatták meg az érdeklődők, alkotásai több tucat hazai, európai és tengeren túli közgyűjteményben megtalálhatók. Munkatársai a művészt mindenekelőtt sokoldalú és nyitott emberként ismerik. Rendszeresen tart előadásokat az egyetemeken, jártas a zenében és az építészetben egyaránt. Önmagáról, művészetének útjairól írta 2005-ben: „Az ördög, amióta a világ világ, meg-megkísérti a művészeket. Lelkükért hírnevet és sok pénzt ígér cserébe. Az ördög ott, a Notre-Dame tövében, ahol lakom, engem is megkísértett a hatvanas évek elején… Igen, de mi lesz elképzeléseimmel, alakuló festészetemmel, vékony testű graphidionjaim monokróm világával? Épülő hitemmel? Nem! Nagyon rosszul érezném magamat e valótlanságban. Jól döntöttem? – kísértett a kérdés a későbbi éhes napokon. Úgy gondolom, igen, mivel örömmel festettem és boldog voltam munkámban.”