Időről időre, így most ősz derekán is, kiírják a házban, Kedves lakótársak, ekkor és ekkor, lomtalanítás van, Hozzanak ki mindent, ami lim-lom, vagy felesleges, Amit nem visz el már régen, az ismerős, nagyhangú ószeres.   Pincében, poros padláson, régi kincseink közt válogatunk, Mi legyen, mit megtartunk és mi az mit fájón, de kidobunk, Minden tárgy, papír, vagy fénykép életünk darabja volt, Mikor még lelkünkben béke, nyugalom és szeretet honolt.   Apró kis díszek, néhány szerelmes levél, megsárgult fényképek, Felidéznek bennünk, jó vagy rossz sorsokat, számtalan emléket, Rég elfeledett nevek, arcok, tettek a múltból, sorra előtűnnek, És tudjuk: egykor e kedves lim-lomok vették körül balga életünket.   Ha nem tudsz továbblépni, megtartva mindent, talán megfojt a múlt, Kell a hely lelkedben, ne töprengj azon, hogy életed miért így alakult, Amiben jövőt látsz, - így döntsd el - mi az mi elmegy, és ami megmarad, Tisztítsd meg a pincét, a padlást a lomoktól, s egy kicsit önmagad.