Talán még ismeretlen, feltérképezetlen világ ez számunkra, ahol a mesék és hősi énekek bárdok szájából hangzanak el, dob-, vagy hárfakísérettel, kántálva. Egyszerű falusi emberek és nemesek tűzhelye mellett elevenedik meg Arthur király és vitézei alakja, és a régi kelta isteneké, istennőké…

Régi könyvtárakban vagy múzeumi tárlók előtt állva ki ne játszott volna el a gondolattal, vajon milyen lehet kézbe venni, lapozgatni, közelről megcsodálni a gazdagon illusztrált, kézzel írt kódexeket? Ha az akkori szerzetesek birtokolták volna mindazt a tudást, ami ma a rendelkezésünkre áll, vajon milyen könyveket hoztak volna létre? Vajon ők is olyan könyveket alkotnának, mint amiket ismerünk, mióta Gutenberg egymás mellé sorakoztatta a betűit, és kinyomtatta az első oldalt, és elszíntelenedett a könyvek világa? Vagy megmaradtak volna a szemet gyönyörködtető iniciáléknál, miniatúráknál, s ugyanúgy színes, míves könyveket adnának az olvasó kezébe, mint az írópultnál másoló írástudók?

A Mabinogion játékos, ugyanakkor elgondolkodtató és látványos válasz a kérdésekre. Egy könyv a XXI. század emberének, egy könyv, amely megőrizte a középkor kézművességének tradícióit, és az olvasót megajándékozza annak a hangulatával, hogy milyen lehetett egy kódexben lapozgatni. Akkoriban keveseknek adatott meg az olvasni tudás képessége, ma sokunké. Vegyük kezünkbe a Mabinogiont és lépjünk vissza néhány száz évet az időben! A Mabinogion két, eredetileg walesi nyelve írt kódex 11 történetét foglalja magában, melyeket a X.-XIV. század során jegyeztek le ismeretlen szerzetesek. Angolra az 1800-as években fordította le a walesi nyelv és kultúra szerelmese Lady Charlotte Guest. Az ő fordítása szolgál a magyar Mabinogion alapjául.

Ezek a történetek mostantól bennünket is elgyönyörködtethetnek, akár a karácsonyi gyertyák fényében, ha fellapozzuk a Farkas Bíborka fordította, gyönyörű, minden oldalán színes, Csonka Erzsébet által gazdagon illusztrált újkori kódexet!