Hangtalan szárnyakon libben álmom tova,

Látom az utat, de nem vezet sehova.

Messze vagy, lélekben tőlem olyan távol,

A sűrű ködön át csak zöld szemed látom.

Smaragd fénydarab izzó csillogása hív,

Egyszer volt májusi éjszakába repít.

Idézi lelkem apró rezdüléseit,

Ahogy Téged szeretni megtanít. 

Reményeim csak szilánkok,

Űzött vadként egyre futok,

Titkon keresem lábnyomod.

Meglelnélek én, ha érzem,

Hogy szíved esengve kérlel,

Nem gyötörne most a kétely.

Amennyiben Ön is kedvet kapott ahhoz, hogy közzé tegye saját gondolatait, történetét, vagy versét, akkor várjuk levelét az info@donna.hu címre.