A krimi Amerikában játszódik, ahol egy fiatal lány véletlen kapcsolatba kerül egy bizonyos szoborral. Ám nem egy szoborról van szó, hanem kettőről: két egyforma, indiánt ábrázoló mű. Az egyik a szerencsét hozza, a másik a bajt, szenvedést, ám senki nem tudja, melyik melyik. Ahogy a történet kibontakozik, kiderül, hogy még változtatják is szerencse- és pechhozó hatalmukat . A lány kapcsolatba kerül a szoborral, és onnantól kezdve a legkülönfélébb dolgok történnek vele. Rejtélyes dolgok. Hogy mik ezen rejtélyek megoldásai, azt sajnos, mivel nem jegyzeteltem, nem tudom elmesélni, bár lehet, hogy az író nyitott kérdésnek hagyta meg ezeket: döntse el az olvasó, hogy vajon hogyan mászkáltak a szobrok segítség nélkül, hogyan tűntek elő majd vesztek a semmibe. És ki az a szőke lányka, aki időnként megjelenik? Vissza a történethez: végül a lányt elrabolják, megmenekül, elrabolják, megmenekül, elrabolják, megkínozzák, és csak utána menekül meg. Közben aggódó szülei keresik, és barátja is nyomába ered. De hogy kerül a képbe Márai Sándor író? Márai is találkozott a szoborral egyszer Párizsban, aztán pedig Amerikában élt, ahol a szobor ismét rátalált, ám ezzel egy szeretett nő halálát okozta, ezért öngyilkos lett a megöregedett zseniális művész. Zavaros? Kezditek megint elveszteni a fonalat? Pedig még vannak más régmúltbeli történetek is a könyvben, ráadásul az alaptörténet hősei többnyire leszármazottai ezeknek a múltbéli események szereplőinek, s ugyancsak nehéz fejben tartani, hogy ki kinek a gyereke, unokája… Ne írjuk le ezt a könyvet végleg, ugyanis minden bonyolultsága ellenére egy nagyszerűen megkomponált regény, a felvillanó múlt, a művészi kikacsingatások, és a jelenben játszódó krimi szépen egységbe olvad. Olvasható, izgalmas, szórakoztató könyv. Márai alakja olyan finoman és szinte áttetszően vékonyan van megformálva, hogy magunk előtt láthatjuk az idős írót, értjük érzéseit, gondolatait. A főhősnő már kevesebb figyelmet kapott. Valamikor a regény egyharmadánál hús-vér alakból műnővé, guminővé változik át, a korábban érzelmekkel teli lányt sodorják az események, és annyira sablonos lesz, mint egy rossz amerikai film hősnője. Mire gondolok? Amikor először menekül meg, akkor kiesik egy lakókocsi ajtaján, és lezuhan egy parkolóház második emeletéről, csak az menti meg, hogy kezét megkötözték, és a kötelet jól odacsomózták az emberrablók a lakókocsihoz. Egy embernek ilyen esetben minimum megrándul a keze, de valószínűbb a vállficam vagy a törés. Pamela azonban rezzenéstelenül veszi tudomásul az esetet. Guminő, nem árt neki semmi. Nemcsak teste nem emberi, lelke is elvész valahol. Sok-sok borzalmat kell kiállnia, ennek az egytizede is simán többéves pszichiátriai kezelést vonna maga után – de nem így Pam esetében. Ő minden borzalom után feláll, továbbmegy, a lelke is gumiból van. Elolvasni annak érdemes, aki a nyári vakációban a strandon kikapcsolódásra vágyik. Este pedig üljünk ki a teraszra, erkélyre, töltsünk egy pohár jó bort magunknak, és folytassuk az olvasást: immáron egy eredeti Márai könyvvel.