Már több, mint két éve nem találkoztak. Ő nem akarta. Korábban is elég ambivalensnek érezte a kapcsolatukat, de Akkor azt gondolta: elég. Igen, talán sosem lett kimondva, csak érezte, hogy nem akarja látni, és Erről az egészről nem akar beszélni vele. Olyan lett volna a helyzet, mint egy brazil szappanopera drámai jelenete. Nem vágyott rá. Így aztán nem kereste többet, és nem reagált a hívásaira. Tudta, hogy ez a módszer nem különösebben elegáns, mégsem bírt erőt venni magán, nem akart beszélni vele, a személyes találkozót meg aztán a háta közepére sem kívánta. Egyszerűen csak kilépett Abból a betegesnek tűnő helyzetből. Megbántották. Egy ideig fájó volt a dolog, később már egyszerűen azt hazudta: nem érdekli. Nem is annyira másoknak, inkább csak magának. Neki is volt valakije, azt gondolta, nem kell foglalkozni a múlttal. Nem is igen beszélt a dologról, de sokáig szinte minden nap eszébe jutott: elárulták. Nem ez volt a legőszintébb vagy a legfontosabb barátság az életében, de sok időt töltöttek együtt, mindent tudtak egymásról. S a barátság mellett tulajdonképpen riválisok is voltak. Mert a másik mindig bizonyítani akart. Magának vagy másoknak, nem derült ki, de sokszor feszegette a kettejük közt húzódó vékony határt.

És Akkor aztán – két évvel ezelőtt – sikerült is átlépni. Azzal a fiúval, aki őt annyira megbántotta. Aki először tehette meg, mert ő volt az első, akibe úgy szeretett bele, hogy nem tudta az okát. Annyira mások voltak. Érezte is már az elején, hogy ebből még baj lesz, de – mint a nagy könyvben meg van írva – nem hallgatott a józanabbi felére. Akkor először. Persze jött a csalódás, sírás, meg az össze többi... Aztán mire épp úgy érezte volna, hogy minden rendben, túl van az egészen és végre beleszeretett valaki másba, Akkor jött a fanyar kanyar: a barátnő és az expasi. Bulvárlap címoldalára való... És bármennyire is ambivalens volt a viszonyuk, ezt azért mégsem várta volna.

De most...hát eltelt több, mint két év. Már nincs benne harag, inkább csak félelem a találkozástól...ezt is csak a púpos hamutartóra pillantva konstatálja. A tizedik cigaretta magasságában meg is érkezik. Kicsit csapzottabb és sokkal fáradtabb, mint ahogy emlékezett rá. Óvatosan indítanak, kerülik a kínosabb témákat és olykor egymás tekintetét is, de néhány pohár sör után a két lány újra a világ, no meg kettejük dolgait tárgyalja. Majdnem, mint Azelőtt. Talán kicsit felnőttebben, egy cseppet földhözragadtabban, de a helyzet nagyjából változatlan. És mindennek dacára azt is pontosan tudják, hogy a ma esti vidámság ellenére már semmi nem lesz olyan, mint régen.

Kapcsolódó cikkek:

$$975$$

$$142$$