A gyerekek kirepülése a házasság új szakaszát jelenti, amit sokak krízisként élnek meg. Nem törvényszerű azonban, hogy az üres fészek periódus a házasság mélypontját jelentse, hiszen sokan arról számolnak be, hogy újra felfedezik egymást és legalább olyan boldogok, mint a mézesheteik idején. Hogy mi a titkuk? Ismerd meg!

A házasság mélypontja

A pszichológusokat nagyon foglalkoztatja, hogy miként alakul egy házasság az évek során. Minden kapcsolat egyéni, mégis felfedezhetők bizonyos törvényszerűségek, melyek a legtöbb házasság alakulásában megfigyelhetők – legalábbis erre jutottak a témát kutató szakemberek, ahogy a párterapeuták tapasztalatai is alátámasztják az eredményeket. Az egyik ilyen törvényszerűség, hogy a házasságban kisebb-nagyobb krízis lép fel, amikor kirepülnek a gyerekek. Az üres fészek periódusnak nevezett jelenség azért ingatja meg a legtöbb kapcsolatot, mert egy új szakasz kezdetét jelenti: a pár hosszú idő után ismét egyedül marad, és egy egészen másfajta ritmus szerint kezd élni. Miután nem kell már napi szinten gondoskodniuk a gyerekekről, ismét egymás felé fordul a figyelmük, és sokan ekkor ismerik fel, hogy teljesen eltávolodtak egymástól, csak a mindennapok taposómalmában fel sem tűnt nekik. „Most, hogy a gyerekek kirepültek, a férjem csak ül a távirányítóval, én átlapozok egy magazint, és olyan elveszettek vagyunk.” – meséli egyik riportalanyom.

Az üres fészek szindróma

Ezt az időszakot speciális tünetek jellemzik, amik elsősorban a nőket érintik. Főként azok küzdenek meg nehezen a gyerekek kirepülésével, akik elsősorban anyaként tekintenek magukra. Azok a nők, akik számára nagyon fontos a hivatásuk vagy párkapcsolatukban az anyaszerep kevésbé szorította háttérbe az olyan egyéb női szerepeket, mint például a romantikus partner, könnyebben megteremtik az egyensúlyt az új helyzetben.

Bárhogy is van, a legtöbb anya átéli ilyenkor az elhagyatottságot, ürességet és elindul a depresszió felé. Van, akinél csak enyhe lehangoltság jelentkezik, de előfordulhat ilyenkor komoly depresszió is. Súlyosabb esetben olyan mély válságot élnek át, hogy elhanyagolják az otthonukat és a testüket is. Úgy érzik, hogy szétesett az életük, és ennek külső leképeződése az általános hanyatlás.

Engedd el!

A szindróma másik jellegzetes tünete (bár szerencsésebb helytelen megküzdési módnak nevezni), hogy sok szülő nem engedi leválni a gyerekét. Nem hagyja önállósulni, különböző eszközökkel eléri, hogy lelki vagy egzisztenciális függésben maradjon fiatal felnőtt gyereke. Sokféle módon megnyilvánulhat ez, és legtöbbször nincs is tudatában a szülő, hogy mit tesz. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezzel sem önmagának, sem a gyermekének nem tesz jót, hiszen mindkettőjük élete megreked: a fiatal felnőtt nem tud önálló, független életet élni, a szülő pedig nem tud élete és párkapcsolata új szakaszába lépni.

  Válság vagy fellendülés?

Sok mindenen múlik, hogy ezt az új helyzetet miként éli meg a pár. Kezdetben, mikor több idő és figyelem jut egymásra, sokan megriadnak, mert olyasmiket látnak meg a kapcsolatban, amiket a gyereknevelés és családfenntartás mindennapi gondjai elfedtek. A kérdés ilyenkor az, hogy mit kezdenek ezekkel a felismerésekkel. Van, aki rádöbben, hogy szinte idegenek a párjával, és nem tudnak kilábalni a válságból. „Nem hittem volna, hogy ennyire megvisel a gyerekek kirepülése. Akkor döbbentünk rá, hogy az évek során teljesen elidegenedtünk a férjemmel, csak a napi hajtásban nem is vettük észre. Úgy érzem, ezt már nem tudjuk visszafordítani. Ő rendszerint a kertben tölti az idejét, én a konyhában, este pedig marad a tévé. Hétvégén felbolydul a ház, amikor hazajönnek a gyerekek és az unokák, de hét közben csak élünk egymás mellett, mint két idegen.”

Persze, az üres fészek periódus nemcsak elidegenedést jelenthet, hanem a házasság új, felívelő időszakát is. Ha ugyanis úgy fogják fel a helyzetet, hogy megszabadultak a családfenntartás és gyereknevelés okozta mindennapi feszültségtől és ismét egymásra koncentrálhatnak, illetve azokra a dolgokra, amikre korábbi életszakaszukban nem volt idejük, újra kivirágozhat a kapcsolatuk. Lehet ez egy hobbi, közös kirándulások, társasági élet, de akár a szakmai kiteljesedés is. „Amikor a legkisebb gyerekünk is egyetemre ment, hirtelen ijesztően üres lett a ház, napokig nem is találtuk a helyünket. Egy enyhébb depresszió is eluralkodott rajtam. Aztán szép lassan újra felfedeztük egymást a férjemmel, és azokat a dolgokat is, amikre nem jutott időnk a gyereknevelés és a mindennapi taposómalom mellett. Úgy élünk, mint a házasságunk első éveiben, de még boldogabbak vagyunk, mert már összecsiszolódtunk, jobban toleráljuk egymás bogarait.” – meséli másik alanyom, aki valósággal kivirult az elmúlt hónapokban.

Új szerepek

Igaz, hogy a szülő szerep radikálisan átalakul ebben az időszakban, de a gyerekek kirepülése többnyire azt is jelenti, hogy saját családot alapítanak. Megjelenik hát a nagyszülő szerep, ami sokszor betölti azt az űrt, amit a kirepült gyerekek hagytak. A nagyszülő-unoka kapcsolat jelenti ugyanis a legtermészetesebb megoldást az üres fészek periódus által felvetett problémákra.

Persze ez az élmény sokszor évekig várat magára, hiszen egyre későbbre tolódik a gyerekvállalás. Nem árt ezért felkészülni az üres fészek periódusra és olyan módon kezelni az esetleges házassági válságot, hogy a párkapcsolat kiteljesedése és felvirágzása legyen a végeredmény.