A férfit, aki a teremtés koronája, az Adonisz, akire Istenként tekint a női nem, akiért bármire képes… A férfi, ugye egy hímnemű egyén, akinek szüksége van egy nőnemű egyénre, aki imádja őt, aki felnéz rá. Mert ő a férfi…, mégis ő, aki senkitől és semmitől nem retten meg, bármit megtesz és megtehet, hódíthat, felemelhet, letaszíthat, szerethet, eldobhat, megcsalhat – igen, ez a férfi mégis fél a szakítástól!

Ez az elképesztő nagy egóval rendelkező lény, miért szeppen meg, ennek a szónak a hallatán? Miért lesz bizonytalan, ha például magának idézi elő? És egyáltalán, miért kezdeményezi, hogy szakítás legyen, ha fél tőle? Egy intelligens ember, megelőzi az olyan, dolgokat, amiből kára származhat! Ez a pont az, amikor a nagy erőtől duzzadó, magabiztos emberből, kisgyerek, egy megszeppent fiú lesz. Ugyanaz a megszeppent fiú, aki akkor volt, amikor először meglátta a lányt. Miért fél? Miért játszik a tűzzel? Nem tudja értékelni, amit olyan nehezen megkaphatott? Furcsa egy lény, az biztos. Fél attól, amit magának idéz elő. Nem túl logikus, sőt kicsit szürreális.

De, hát, ha én, a férfi sem értem az indítékokat, akkor ki, az akinek ez sikerülhet? Lehet, hogy önöknek hölgyeim. Segíthetnek rájönni, erre a nagy kérdésre! Ha másokról dönt a férfi, mások életével, sorsával játszik, azt könnyűnek találja. De, amikor a saját sorsáról van szó, akkor már újra az a kisfiú lesz, aki kezdetben volt. Addig minden egyszerű, amíg játszunk másokkal, és ez lehet az a nő, akitől megkapunk mindent, de többre vágyunk.

Döntés elé kerülünk, és akkor már nem másokkal, hanem a saját életünkkel rendelkezünk. Nem mindegy, hogy mi lesz a játék vége, nyertes lesz vagy vesztes? Mert, ugye a férfi mindig győzni akar, ez az ösztön a lételeme, a győzni akarás hajtja előre az életben. Fél egy új játékot kezdeni, mert az előzőben ő az irányító, a játékvezető volt, így aztán az a nagy Adonisz fél, hogy elveszíti domináns pozícióját.

Mivel a férfi az első számú és mindig az is akar és fog maradni.