Rejtélyek, találgatások sorozatával és 118 féle lehetséges okkal magyarázzák a zeneszerző halált a kutatók. Közvetlen orvosi bizonyíték, feljegyzés nincs, sőt holttest híján boncolás sem, ennek ellenére még mindig erősen él az igény arra, hogy a titok kulcsát megtalálják.

Wolfgang Amadeus Mozart halála után azonnal szárnyra kaptak különböző teóriák, de valójában egyik sem igazolódott be. A betegsége és halála hosszadalmas találgatásokra ad okot, az ellentmondó állítások pedig sűrű homály mögé rejtik az igazságot. Konkrétan ugyan nem lehet tudni, milyen betegségben szenvedett, a zenetörténészek egészségi állapotának romlását az egymás után született műveiben, azok hangulatában is felfedezni vélik. Egyesek szerint ezek az állítások teljesen valótlanok, hiszen utolsó éveiben folytatott levelezése szerint jó kedélyű, vidám volt, és 1791. december 5-én valamivel éjfél előtt tragikus hirtelenséggel érte a halál. (Mindössze harmincöt éves volt.) Azonban ez a változat sem ennyire egyszerű, mindeközben ugyanis a Requim-et komponálta egy titokzatos megrendelő kérésére. Sokan úgy tartják, hogy riválisa, Antonio Salieri végzett vele - higannyal mérgezte meg - de ezt Salieri aljas rágalomnak nevezte még a halálos ágyán is.

 James Grant festménye: Mozart a halálos ágyán  

A valós adatok feltárásában a kutatók Mozart özvegyének, Constanze-nak és testvérének, Sophie Haibelnek néhány évtizeddel későbbi elbeszéléseire, illetve egy dátum nélküli írott dokumentumra támaszkodnak, egyéb konkrét, kézzel fogható adatok nem állnak rendelkezésre. A kutatásban egy bécsi orvos beszámolója is segítségükre volt, aki az eset kapcsán beszélt a zeneszerző kezelőorvosával. A minél alaposabb és pontosabb vizsgálati eredmény érdekében a már rendelkezésre álló dokumentumokat és leírásokat is újból átvizsgálták, különös tekintettel az apával, Leopolddal folytatott levelezésre.

A diagnosztizálás korántsem egyszerű művelet, főleg ennyi év távlatából. Hogy Mozarttal valójában mi végzett, még mindig nagy titok, így William J. Dawson nyugalmazott ortopédsebész úgy döntött, rendszerezi az elméleteket és kikutatja az Előadóművészetek Amerikai Orvosi Társaságának adatbázisát, ahol bibliográfusként tevékenykedett. A 136 fellelt bejegyzés alapján, kezdetként öt csoportba sorolta a halálokokat: mérgezés, fertőzés, szív- és érrendszeri betegség, vesebetegség és egyéb, de megemlíti az érvágást is, mint olyan kezelést, ami előrehozhatta Mozart halálát. A mérgezés tényét különböző okokra hivatkozva a kutatók teljes egészében kizárják. A fertőzés, illetve bakteriális szívbelhártya-gyulladás kérdése is felmerült, csakúgy, mint a parazitafertőzés lehetősége.(Az egyik legvadabb elképzelés szerint húsevő rovarok okozták a nagy zeneszerző vesztét.)

Az egyik leggyakrabban említett halálokként az urémia került megemlítésre a dokumentumokban, ami egy vesebetegség következményeként a vér méreganyag-tartalmának felszaporodását jelenti. Ezt a tényt támasztja alá az a fejtegetés is, miszerint a fülének szabálytalan formája is a vesék, illetve a húgyvezeték rendellenességeire utal. A korabeli feljegyzések alapján ugyanis a fül alakja ezekkel összefüggésbe hozható. "Ha fogadnom kellene valamire, akkor nagy valószínűséggel a vesebetegséget választanám" - jelentette ki Dawson a The New York Times című amerikai lapnak, hozzátéve azt is, hogy a legtöbb kutató szerint is ez lehet a halál elsődleges oka. A veseproblémák oka azonban még mindig vita tárgyát képezheti a tudósok között.

A híres, valamilyen rendkívülit alkotó emberek halálával kapcsolatos fejtegetésekre és a rendkívüli érdeklődésre Jeffrey R. Saffle, az Utah Egyetem klinikai központjának egyik orvosa adja meg talán a legkorrektebb választ: "Olyan emberekről van szó, akik egyszerre halhatatlanok és halandók. Rendkívüliek, általános emberi mércével nem mérhetőek abból a szempontból, hogy mit alkottak, ugyanakkor hétköznapiak, ami az életüket, születésüket és halálukat illeti". Az emberek az átlagon felüli intelligenciával, valamilyen egyedi tudással, képességgel bíró személyek halálában is minden áron misztikumot, különlegességet keresnek, talán ez szolgál magyarázatul a szűnni nem akaró találgatásoknak, teóriák születésének, amik még több száz év távlatából is évről-évre, újból és újból szárnyra kapnak.