Édesanyáink már tizenhét-tizennyolc éves korukban tudták, hogy ki lesz életük párja. Ez persze ma már nem jellemző, az esküvő és családalapítás tervezett ideje ugyanis lényegesen kijjebb tolódott. Mivel mindenki csak halogatja, sok lányt szinte már nem is érdekel. Utóbbi időben a házasság már csak egy darab papírrá degradálódott, sokunk nagy bánatára.     Már nem csak a férfiak hoznak fel kifogásokat. Régen még elmentek a „nem akarom elkötelezni és a bezárva érezném magam” dumák, ma azonban már sokkal többről van szó. A szingliség már nem csupán kényszerhelyzet, hanem egy önként választott életforma. Ráadásul az érettségi után a fiatalok egyetemre mennek, külföldi ösztöndíjakat pályáznak meg, majd nagy nehezen, huszonéves koruk közepe felé munkába állnak. Ott aztán persze helyt kell állni, egzisztenciát és karriert kell építgetni, valamint pénzt kell keresni.  A házasság ötlete és lehetősége csak mindezek után kerül terítékre.

A huszonkét éves Tamara például egy mérföldkőnek tekinti az esküvőt. Olyan dolognak, mint a két nyelvvizsga, vagy éppen a diploma, amit egész egyszerűen csak abszolválni kell. Neki egy lagzija lesz, aztán a nász vagy működik, vagy nem. Egyszer megy majd férjhez, és utána elégedetten teszi bele a pipát a házasságkötés szó melletti rublikába a saját, képzeletbeli listáján.

A másik véglet Petra, aki viszont nem akarja ezt az egészet különösebben erőltetni, és „kibírja”, ha soha nem lesz hivatalosan feleség. Nem vágyik nagy felhajtásra, drága ruhára és ünneplésre, egyszerűen csak boldog akar lenni a párjával. Véleménye szerint ehhez sem papírra nincs szükség, sem pedig arra, hogy megmutassák a barátaiknak és a családtagjaiknak egy jókora menyegző keretében, ők bizony együtt vannak. Ez az elképzelés egyébként azért is praktikus, mert ha olyan férfit talál, aki valóban bezárva érezné magát a házasságban, akkor egyikkőjüket sem éri csalódás.     De hol maradnak azok a romantikus kislányos álmok? A gyönyörű ruhák gyöngyberakással, a mesés frizura, a sorok között való lépkedés, a csokor eldobása és a többemeletes torta, mosolygó marcipán párocskával a tetején? Lehet, hogy ez ma már mind nem divat, de biztosan akad köztünk néhány, akik kellően „régimódiak” vagyunk ahhoz, hogy ragaszkodjunk az összes menyasszonyi kellékhez és álomképhez.