Határozottam állíthatom, hogy van élet a halál után, és ebben egészen biztos vagyok. Életem során oly sokszor bizonyosodott be, hogy a lélek túléli a fizikai test halálát, hogy én már nem csak hiszek a túlvilágban, hanem tudom, hogy az élet folytatódik a halál után is. És ebben az esetben óriási különbség van hit és tudás között!

Arra a kérdésre viszont, hogy ez a túlvilági élet milyen is, már jóval nehezebb választ adni. Számtalan könyv szól olyanokról, akik azt állítják magukról, hogy jártak a másvilágon. A beszámolók többsége gyönyörű tájról mesél, tele színpompás virágokkal és madarakkal, melyek szépsége minden képzeletet felülmúl. Azt is mondják, hogy az újonnan érkezetteknek hatalmas termek állnak a rendelkezésükre, ahol kedvükre tanulhatnak, és kórházak, melyekben pihenhetnek és gyógyulhatnak. A beszámolók bölcs tanácsadókat említenek, akik hosszú fehér köntösben fogadják az újonnan érkezőket és abban segítenek nekik, hogy megértsék előző életüket. Beszélnek még házakról, villákról és hatalmas, földi mértékkel nem mérhető városokról is. 

A halál utáni életről szóló beszámolók és leírások azonban annyira különfélék, hogy nem könnyű ezek bármelyikét hitelesnek tekinteni. Az én értelmezésem szerint minden egyes beszámoló csupán annak fontos, aki azt megtapasztalta. Minden elme oda érkezik, mely a földi életében a Mennyországról kialakított képéhez leginkább hasonlít.

Az egyik különösen emlékezetes spirituális találkozás 1994. május 15-én történt. Fárasztó napom volt a fodrászatban, s hazatérve úgy döntöttem, hogy kicsit szunyókálok vacsora előtt. Így hát ledőltem a díványra. Gondolatok cikáztak a fejemben, amikor váratlanul egy nagyjából 30 éves férfi képe jelent meg előttem. ....folytatás:  http://www.amedium.hu/