Manapság jól bejáratott mondata a gyermeket váró szülőknek, hogy „mindegy milyen nemű, csak egészséges legyen”. Ez arra kérdésre válasz, hogy „milyen nemű gyermeket szeretnétek?”, s ma már annyira közhelyes, hogy szinte elhisszük, hogy valóban mindegy a szülőknek.

S már az általános iskolában megtanulják a nebulók – feltéve, hogy odafigyelnek biológia órán a tanárra –, hogy a gyermek neme attól függ, hogy az apa célba jutatott ivarsejtje X vagy Y kromoszómát tartalmaz-e. Ha X, akkor lány lesz a gyermek, ha Y, akkor pedig fiú. Vagyis egy tizenkét éves kölyök is tudja, hogy a gyermek neme az apán múlik – vagy ha egész pontosan akarunk fogalmazni, a véletlenen.

Tehát mindegy milyen nemű a gyermek, úgyis a véletlenen múlik! Eme megállapítást cáfolandó, elmesélnék egy történetet: Fiatal értelmiségi házaspár – fejenként 2 diplomával – úgy döntött, hogy nagycsaládot szeretnének. Ám a harmadik gyermek születésekor az apa átkozódva szaladt ki a kórházból – ugyanis a harmadik is leány lett. Odahaza pedig alaposan leteremtette az asszonyt: „Még egy gyereket csinálunk, de ha csak lányt tudsz szülni megint, akkor elválok tőled!” Ennyit a „mindegy, csak egészséges legyen”, és az általános iskolai tanulmányok igazságáról…

Egyszóval igenis meg akarjuk szabni, milyen nemű legyen gyermekünk, s bármilyen furcsa is, ez nem csupán ránk, emberekre, hanem az állatokra is érvényes! Csak nekik ez jobban megy. A madarak esetében például a nőstény határozza meg a nemet, nem a hím, és hogy melyik petesejtje termékenyüljön meg, azt tojó szabályozni tudja. Például egyes ragadozó madarak – réti sas, sólyomfélék – elsőszülöttje mindig nőnemű, a második hím, így a korábban megszületett állat előnybe kerül, és nagyobbra tud nőni. A fekete harkályok a fiúkat részesítik előnyben, kétszer annyi hímet nevelnek fel, mint nőstényt – és a fiú utódokat dajkaként használják.

 A családtervező réti sas

 Nutria - nemcsak csúnya,

kegyetlen is

A mezőgazdaságban dolgozók azonban sajnálattal vették tudomásul, hogy ez például a baromfikra nem vonatkozik, holott igen kívánatos lenne, ha csak tojókat tudnának szaporítani a tojásüzemekben. A kutatók minden igyekezete ellenére azonban továbbra is ugyanannyi kukori születik, mint kotkoda. De ugyanezen keseregnek a tejtermelők is – bár az emlősök nem képesek családtervezésre, mint a korábban említett madarak. Szelíd, jól tejelő, termékeny, erős teheneket tudnak kitenyészteni, ám azok továbbra is fele-fele arányban szülnek bikákat és teheneket.

De például a nutria minden természeti adottsága ellenére sem mond le a családtervezésről. Igen kegyetlen módszert választ ugyan: ha egy alomban túl sok a nőstény, egyszerűen otthagyja összes kölykét, hadd pusztuljanak el.

(A következő részben az emberek által kialakított praktikákat vesszük sorra.)