Mindenki a helyére!

2009. 11. 21.
Ez a cikk elmúlt egy éves, így elavult lehet.

Rengeteg férfias nőt, és nőies férfit látunk szerte a világban, és sokszor erősen fókuszálva az illetőre sem tudjuk megállapítani, hogy férfival, vagy nővel állunk szemben. Nem csak a külsőségek változtak meg, hanem a szerepek is. Vajon mi lehet ennek az oka? És mindez mennyire jó bárkinek is?

A 20. század első feléig nem volt kérdés az, ki számít nőnek, és ki férfinak. A szerepek tisztázottak voltak, mondhatni ősi hagyományokhoz nyúltak vissza. A férfi volt az, aki a család élén állt, ő volt a hatalom birtokosa. Leírva talán szörnyen hangzik, mégis igaz, a nőknek semmi féle beleszólásuk nem volt az életükbe, szinte nem kívánatos volt a jelenlétük egy családban – például a rómaiaknál –, bár a világ szempontjából kellettek, hiszen a gyermekszülésre csak ők voltak képesek, pontosabban a mai napig csak nő tud gyermeket szülni.

Ennek ellenére, ha lánygyermek született, „tragédiának” számított, hiszen nem lehetett hasznát venni a gazdaságban, ráadásul még a kiházasítása is sokba került a hozomány miatt. A lányok az apai házból a férjük házába kerültek, ahol a legfőbb feladatuk a gyermekszülés és nevelés volt – no meg rengeteg munka a háztartásban, kertben. Adott esetben a férfi feladatait is el kellett, hogy tudják látni, ezzel ellentétben a férj soha nem vetemedett volna arra, hogy a gyermekét pesztrálgassa. A nőnek a férfi nem volt társa, nem oszthatta meg a gondjait vele. Hogy ez kinek, és mennyire volt jó így, nem tudni, de néma konszenzus volt férfi és nő között, mindenki tette a dolgát, így fogadta el az életét.  

Aztán a világháborúk okozta gazdasági felfordulás következtében már megindultak a női egyenjogúsági törekvések, hiszen a férfiak a csatatéren harcoltak, a nők a gyárakban dolgoztak, vagyis ha tökéletesen nem is, de képesek voltak a férfiak munkáját is elvégezni. Az 1960-as évekre az egyenjogúsági törekvések burjánzottak, a válás intézménye legalizálódott, a szexuális szabadság tombolt, a gyógyszeripar is jelentősen fejlődött. Megjelentek a női fogamzásgátló eszközök, vagyis a nő már kevésbé volt kiszolgáltatva a férfinak, megszűnt a kötelezően választható lehetőség, hogy férjhez kell menjen gyermeke apjához, ha esetleg úgy „maradt”. Ezen felül jól funkcionált gazdaságilag is a nő. Képes volt a pénzkeresetre, vagyis halványulni kezdett az érdek, hogy a legfontosabb dolog az életében az legyen, hogy férjet fogjon magának, aki eltartja őt. Bár mindez ellent mond annak, hogy kutatások szerint, a mai napig a legtöbb nő célja az, hogy megházasodjon, és boldog családban élhessen.

Ennek ellenére vitathatatlan a tény, hogy a 21. századra a szerepek jelentősen átalakultak. A hagyományos családi felállások már alig lélegzenek, minden második házasság válással végződik. Senki nem találja a helyét a megváltozott szituációban, hiszen nem tanulták meg az emberek, hogyan kell a változásokhoz megfelelően nőnek, és férfinak lenni. A nők feladata egyre csak bővül, egyszerre kell, hogy anyák, szexi nők és kiváló munkaerők legyenek, míg a férfiak nem teljesen tudnak lépést tartani azzal, hogy a párjukat kemény dióból faragták. Ezzel egy nagy probléma is keletkezett: a férfi az erős nőre nem nőként néz már, hanem mint vetélytársra. Akkor hogyan lesz ebből szerelem, család, gyerekek?

Mindkét nemnél fontos szerepe lett az önmegvalósításnak is és sokkal nagyobb hangsúly helyeződött a szabadságra. Furcsán hangozik: mindenki azt csinál, amit akar. Ha nem tetszik a tévé, akkor majd veszek újat. Ha elbizonytalanodom a párommal kapcsolatosan, nem baj, majd keresek mást. Az emberek már nem nagyon akarnak megjavítani semmit, mindig van szebb, és újabb helyette. Tombol a szingliség, ami már divattá is vált. Mintha az egyedül élő nőknek nem az lenne a vágyuk, hogy szeressék őket, és ők is szerethessenek. A szingli nő irigyli - még ha csak titokban is -, a férjezett barátnőjét, a családos asszony pedig a szinglit irigyli a szabadságáért. Arról nem is beszélve, hogy a rengeteg egyedül élő embernek van múltja, és van jelene. De így hogyan lesz jövője? A témában tudós emberek azt mondják, a természet mindig az egyensúlyra törekszik. Minél több férfias, erős nő lesz, annál több lesz a nőies férfi. Hová vezet mindez? Egyszer csak majd nemet cserélnek? Nem valószínű. De az bizonyos, hogy még sok időbe kerül, míg végre mindenki a helyére kerül.     


Szerző

donna.hu



Scroll to Top