A netes élő pornó tulajdonképpen azt jelenti, hogy a látogató beszélgethet egy lánnyal számítógépén keresztül, aki minden – majdnem minden – kívánságát teljesíti. Ez nem más, mint a prostitúció egyik modern formája, azzal a kivétellel, hogy nincs testi érintkezés, a szex a látványon és a sikamlós – vagy éppen trágár – írásbeli beszélgetésen alapul.

Nem az volt a gyerekkori álmom, hogy ilyen munkát végezzek. Igazából a véletlen sodort bele. Persze tudom, nem mentség, de nagyon sürgősen szükségem volt pénzre. Nem vagyok büszke rá, hogy ilyen munkát végeztem, ellentétben azzal, hogy néhányan az ügynökségen kimondottan örültek annak, hogy ilyen könnyen kereshetnek pénzt. Nagyon nagy csapda ez, mert egy idő után az ember elhitetheti magával, hogy rendjén van így, biztos megélhetése van, és fenn tud tartani egy olyan életszínvonalat, amit más munkával nem biztos, hogy sikerülne. Nekem mázlim volt, jött valaki, aki miatt érdemes volt kiszállni. Aki megértett, és akiért megérte a havi 4-500 ezres fizetést otthagyni.

Ezek az élőpornó oldalak elképesztő mennyiségű pénzforgalmat bonyolítanak le. Úgy működnek, hogy a modelleket meg lehet nézni a nyilvános chat-szobákban, lehet velük beszélgetni. Ha a látogató úgy dönt, szeretne külön erotikus show-t látni a modelltől, akkor elviszi privátba, ahol a modell teljesíti a kliens kéréseit. Természetesen nem kell mindent elvállalni, ha olyat kér a kedves látogató, amit a modell nem hajlandó megcsinálni, mondhatja, hogy nem. Teljesen eszetlen, néha undorító kérések is vannak, én sokszor mondtam, hogy ezt nem csinálom meg. Persze ilyenkor is nagyon kedvesnek és mosolygósnak kell lenni, és viccel kell elütni a kérést. Például kérték, hogy ürítsek székletet a kamera előtt, vizeljem le a lábamat, stb. Vannak, aki ezeket a kéréseket is teljesítik, mert azok, akik kőkemény pénzeket fizetnek a show-ért, nem szeretik, ha visszautasítják őket. És ezeknek a modelleknek jóval nagyobb a keresetük is persze…

A munka három nyolc órás ciklusban zajlik. Váltás reggel hatkor, délután kettőkor és este tízkor van, minden nagyon jól megszervezett. A rendszergazda a nap 24 órájában strázsál, nehogy probléma legyen az internetkapcsolattal. Sokan hiszik, hogy egy csukott szobában a modell egyedül dolgozik, de nem. Visszaemlékezve nem is tudom, hogy gondolhatta bárki is, hogy a modell képes egyszerre sztriptizelni, kielégíteni magát és közben villámgyorsan gépelni, természetesen angolul. Persze a koreográfia megvan, mindig úgy kellett tennünk, mintha mi gépelnénk, de ez nem így történik! Dolgozik mellettünk egy operátor, aki tartja a kapcsolatot a kliensekkel. Szexi, izgató dolgokat ír neki, marasztalja, hogy minél tovább tartsa a kapcsolatot, mert a számláló percenként vesz le kreditet a látogató kreditkártyájáról. Volt olyan is, aki tudta, hogy nem én gépelek, de bejött privátba, rám ügyet se vetett, csak beszélgetni akart valakivel. Hogy mért tette? Mert nagyon jól tudta, hogy a pénzért, amit fizet cserébe figyelmet és megértést kap. Ott senki nem ellenkezik vele, mindenben igazat adnak neki.

Az operátort se irigyeltem – fiú és lány operátorral is dolgoztam együtt –, szegény ott ült 8 órán keresztül, nézte az attrakciót, közben fordított, hogy a kliens mit akar látni… Neki is fárasztó, sőt, még kimerítőbb lehetett, mint nekünk. Mi modellek gyakran voltunk betépve, vagy bepiálva, mert józanon nem lehet ezt csinálni. Ő viszont nem élhetett semmi ilyesmivel, mert folyamatosan kellett angolul vagy németül gépelnie, kezelnie az oldalakat és koncentrálni, mert legtöbbször több vendég is volt privátban. Ezek néha egymástól teljesen eltérő dolgokat kértek, ilyenkor az operátornak kellett úgy terelni a dolgokat, hogy mindannyian ugyanazt akarják… Természetesen az élvezett privilégiumot, aki a legtöbbet fizette. Így a többiek kívánságait is próbálta arrafelé terelni. A kliensek nem tudták, hogy egyszerre többen vannak vonalban, megsértődtek volna, ha tudják. Sokan azon is kiakadtak, amikor kiderült, van ott még valaki, és nem én gépelek. Másoknak viszont éppen erre indult be a fantáziája, és kérték, csináljunk ketten valamit. Volt, hogy belementünk...

Lassan pokol lett az életem. Egyre többet ittam, egyre keményebb drogokat használtam, a szüleimmel teljesen megszakadt a kapcsolatom, nem tudták mit művelek magammal... A mai napig emlékszem a pillanatra, amikor egy szórakozóhelyen odajött hozzám egy srác, és meghívott egy italra. Fura volt, hogy nem akart semmit, csak beszélgetni, élőben, és csak rám kíváncsi… Megadtam neki a számomat, randizni kezdtünk, de a munkát nem hagytam abba. Véletlenül jött rá, mit dolgozom, és kiakadt. De akkor már szerettem őt…, és ő is engem. Kértem, ne hagyjon el, értsen meg. Megértett, ő viszont azt kérte, hagyjam abba, mert nem tudna velem így együtt lenni. Megtettem, sikerült és ezért örökké szeretni fogom őt.