Kr.e. 3500 évvel Mezopotámiában, a Tigris és Eufrátesz folyók által határolt terület déli részén jött létre földünk írott történelmének legelső – önálló városállamokból álló – civilizációja, melynek létrehozója a sumer nép volt. A megtalált korabeli leletek arról árulkodnak, hogy akkoriban már termesztettek árpát és a kemény pelyvájú, kétszemű búzát, a tönkölybúzát. Sokak nem is gondolnák, hogy az ezekből készített sör volt az egyik legősibb italunk. A sumerok nevéhez fűződnek ugyanis az első sörfőzdék, ahol a hántolt gabonákból sütött cipókat feldarabolták, erjesztették, majd különböző fűszerekkel ‒ fahéjjal, mézzel ‒ ízesítették.

Mezopotámia területe az elkövetkezendő évszázadok során különböző népek, dinasztiák, birodalmak uralma alá került, s így kultúrája és étkezése is ezek hatásainak kitéve formálódott. Babilónia birodalmának ékírásos emlékei – a gabonafélék és a sör mellett – már megemlítik a különböző halakat, húsféléket, valamint a datolyát is. A ninivei domborművek arról tanúskodnak, hogy a hódító asszír nép körében gyakoriak voltak a lakomák, melyek során nagy mennyiségű hús és bor fogyott. Minderre fejlett állattenyésztésük és szőlőtermesztésük teremtette meg a lehetőséget.

A perzsák is híresek voltak pompás fogásaikról, ételsoraikról. Szakértő mezőgazdaságuk révén sokféle gyümölccsel gazdagították a kínálatot. Valószínűleg tőlük származnak az első étkezésre vonatkozó illemszabályok is.

Egyiptom földjén – melyet a Nílus folyó iszapja tett termékennyé – alakult ki Kr.e. 3000 évvel az ókor legegységesebb civilizációja. A feltárt sírok alapján elmondható, hogy az ókori egyiptomiak termesztettek kölest, árpát, búzát, melyekből lepényt, valamint kovásszal kelesztett kenyeret sütöttek. A szegényebbek ehhez általában datolyát, hagymát és halat ettek. Táplálékul felhasználták a vadon termő lótusz magját is, melyből lisztet készítettek, valamint a papirusznád alsó részét, amit főzve fogyasztottak. Ismert, hogy a Kheopsz-fáraó piramisán dolgozó rabszolgákat bőségesen ellátták hagymával, fokhagymával, petrezselyemmel, hogy szervezetük ellenálló legyen a betegségekkel szemben, és jól bírják a megterhelő munkát. A gazdagabbak étrendje ennél színesebb volt: a lótuszgyökér, a lótuszmag, a papiruszhajtás, az olaj, a tej, a lekvár, a mazsola mellett helyet kaptak benne a különböző húsfélék (gyöngytyúk, galamb, kacsa, liba, fogoly, fürj, stb.) is. A bor- és sörfogyasztás az ókori Egyiptomban szintén népszerű volt.

Kapcsolódó anyagok:

$$2465$$

$$2604$$