A rómaiak étkezési kultúráját nagy különbségek jellemezték, mivel a gazdagok pazarló lakomái mellett a lakosság többsége egyszerű étkeket fogyasztott. A szegényebbek táplálékai általában a sós vízben főtt árpa-, búza-, valamint köleskásák voltak, ami mellé különböző növényekből (bab, borsó, lencse, stb.) mártásokat készítettek. Saláták, olajbogyó, gyümölcsök, bor, valamint apróbb halak, időnként húsok egészítették ki étrendjüket.

A rómaiak a nap során háromszor étkeztek. A reggeli étkezés általában gyümölcs, borba mártogatott kenyér, sajt és méz volt, melyet 6-7 óra között fogyasztottak el. A második – már több fogásból álló – étkezésre 11-12 óra körül került sor. Ilyenkor a főzelékfélék, a gyümölcsök mellett halak, hideg és meleg húsételek, valamint must, mézes bor és méhser kerültek az asztalra. A nap főétkezése (a cena) délután 3 óra körül kezdődött. A módosabbak ilyenkor először étvágyserkentő előételeket (tojás, saláták, osztriga, olajbogyó, apró sós halak) fogyasztottak, majd a több fogásból álló tényleges cena után desszerttel (sajt, befőzött és friss gyümölcs, többnyire alma) zárták lakomájukat.

A rómaiak kedvelték, ezért fogásaik között gyakran váltogatták a következő húsokat: disznó, juh, szamár, nyúl, fácán, fogoly, pulyka, kacsa, liba, gólya, apró énekesmadarak, meztelen csiga, angolna, lepényhal, muréna, tintahal, osztriga. Ma már igencsak megdöbbenünk azon a – jelen kor ízlésétől elütő – szokáson, hogy a római lakomáknál a sült pávát tollastól tálalták, olyan formán, mintha éppen repülni készülne.

Zöldségfélékből is nagy volt a kínálat: termeltek vörös- és fehér céklát, több mint tizenkét féle salátát, articsókát, spárgát, tököt, uborkát, karalábét. Előszeretettel fogyasztották a hüvelyeseket – lencsét, babot, borsót – is. A pörkölt csicseriborsó kedvelt csemege volt a cirkuszi játékoknál. A lencsét pedig olyan nagy becsben tartották, hogy a halottakat utolsó útjukra is sóval és lencsével küldték.

Gyümölcsökből szintén gazdag volt a választék: alma, körte, szilva, cseresznye, szőlő, őszibarack, datolya, mandula, dinnye (a mainál jóval kisebb méretben) mind megtalálható volt a rómaiak asztalán. A körtét – melyet jobban szerettek az almánál – többféleképpen felhasználták: körtebort, körteborecetet, mézben főtt körtét készítettek belőle. A boron kívül a kecsketej volt kedvelt italuk.

Következzen egy ókori desszert receptje, amely remélhetőleg a mai ember gyomrától sem idegen. Miközben kóstolgatjuk, ne feledjük a bölcs mondást: „Az ízlésről nem érdemes vitatkozni.”

Házi desszert:

Hozzávalók: 200 g szárított datolya, 50 g natúr földimogyoró vagy fenyőmag, kb. 4 dl vörös bor, ízlés szerint só, méz. Elkészítés: A kimagozott datolyát töltsük meg mogyoróval vagy fenyőmaggal. Főzzük meg a kevés sóval, valamint a mézzel ízesített  vörös borban. Kb. 5-10 percig kell főzni, míg a datolya héja leválik. Leszűrve tálaljuk.

Kapcsolódó anyagok:

$$2436$$

$$2465$$