Lássuk be, apává válni a lehető legnagyobb változás, ami valaha történt velük, ráadásul ez egy olyan fordulat, mely végérvényesen átalakítja életüket. Sok férfi nemcsak attól retteg, hogy pelenkát kell majd cserélniük vagy hogy kevesebb nyugodt éjszakájuk lesz.  (Tisztelet a kivételnek!)

Még csak nem is az egész életre szóló elköteleződés a legnagyobb mizéria, inkább az a gondolat riasztja sokukat, hogy az apaság 24 órás ügyeletet kíván, nem lehet félvállról venni. Az egyre növekvő pocak láttán a nők általában annál lelkesebbek és csak az édes kis csöppségen töprengnek, míg a féfiak feje felett Damoklész kardjaként lebeg a nagy dilemma: ’vajon kész vagyok-e a gyermekáldásra?’. Azért reméljük, végül valamennyien igennel tudnak válaszolni erre a kérdésre, legalább a baba megszületése után. Többféle típusba sorolhatók az apaságra készülő férfiak, mi most 3 kategóriát említünk.

1. típus: Vágyik az amerikai álomra

Ő az a férfi, akit mikor évekkel ezelőtt meginterjúvoltak a családalapításról, bátran állította, hogy ő 30 éves korára már szeretne egy takaros kis házat kerttel, kutyával, csinos feleséget és legalább egy gyereket. Párjával él ugyan társasági életet, de felelősségteljes típus, ő sosem lesz a legrészegebb a buli végére, sőt általában ki se várja a végét. Érett a gyerekvállalásra. Persze azért kezdetben még neki is okoz nehéz  napokat a gyermek megérkezése, de le a kalappal előtte, hősként állja a sarat.

2. típus: Az élet így kerek, ahogy van, gyerek nélkül

Ő az első kategória ellentéte. 35 éves korára bár párkapcsolatban él, ill. házas, kölyökre egyáltalán nem vágyik. Született karrierista, emellett élvezi az életet, kihasznál minden adandó alkalmat a szórakozásra. Nincs kedve azzal vesződni, hogy ügyeljen a gyermek etetési idejének betartására, inkább csak a saját vacsorája megteremtéséről akar gondoskodni.  Önzőnek tűnhet, csak a saját életére kíván fókuszálni, központban a karrierrel. Ő inkább azokat az embereket véli egocentrikusnak, akik csak azért döntenek a baba mellett, hogy felpezsdítsék amúgy szürke kis életüket. Ebből senki ne asszociáljon arra, hogy utálja a gyerekeket, másét szívesen elszórakoztatja, még a keresztapja is lesz, ha kell, de isten mentse meg őt attól, hogy gyerekkel verje meg az ég. Szimplán úgy érzi, sosem lenne képes számottevő áldozatot hozni másvalaki kedvéért. Talán sohasem érik meg a nemes feladatra. De  ne feledjük, láttunk mi már karón varjút, tessék csak küzdeni a hölgypartnereknek, elképzelhető, hogy idővel mégis beadja a derekát.

3. típus: Gyerekvállalás? Álljunk meg egy szóra!

Tipikusan az a pasi, aki bár elmúlt már 30, valahogy nem tudja eldönteni, akar-e gyereket vagy nem. Mindenesetre még nem érett ekkora kötelezettségre. Nős, ám még pár évig biztos csak magára és párjára szeretne koncentrálni. Szerinte a gyerekvállalás kicsit olyan, mint fogorvoshoz menni, idővel szükségszerű, de nem kellemes. Vegyes érzelmei vannak, mikor kedvese szóba hozza a témát. Tudja, előbb-utóbb kénytelen feladni önző életvitelét és apává válni, társadalmi elvárásként tekint erre a feladatra, mégis addig húzza, amíg csak lehet. Viszont mindenképp jövőbéli tervei közt szerepel a gyerek-projekt, s valószínű meg fog érni erre a kötelezettségre, de ne sürgessük!

A te párod melyik kategóriába tartozik? Netán újabb típust véltél felfedezni? Oszd meg velünk!