Lassan megint itt az ideje, hogy elkezdjünk felkészülni az érettségire, és kiválasszuk, hogy merre is visz tovább az utunk. Az első lépés, ha tudjuk, hogy mit szeretnénk, ha nem, az egyetemek világa.

Jól emlékszem, hogy mennyi problémát okozott, hogy eldöntsem, hova jelentkezem, mivel 18 évesen még fogalmam sem volt, hogy mit szeretnék kezdeni magammal. Sajnos, a szüleim nem voltak ott, hogy segíteni tudjanak, a család nagy része pedig úgy gondolta, hogy a döntést nekem kell meghoznom. Nos, 18 évesen én ezzel egyáltalán nem így voltam.

Nem felejtem, hogy zavarban voltam, lázasan töprengtem, hogy mi lenne a legértelmesebb választás, mi az amire valószínűleg fel is vesznek, miben vagyok a legjobb… de végül egy biztonságos és kényelmes megoldás mellett döntöttem: magyar szakra mentem az ország egyik legjobb egyetemén. Szerettem az irodalmat, de már akkor tudtam, hogy sosem lesz tanár belőlem. A kényszer vezetett, hogy tovább kell tanulni, és reméltem, majd az 5 év alatt rájövök, hogy mit is akarok igazán. Azóta megtaláltam az utam, ami kapcsolódik is a végzettségemhez: író lettem, de sajnos nem mindenki találja meg ilyen "könnyen" az útját.

Ám ezt nem kell mindenkinek átélnie. Nagyon sokat segíthetnek a szülők abban, hogy gyermekük jó döntést hozzon, mikor kiválasztja az egyetemeket, ahová jelentkezik.

Ne csak megvegyék az Országos Felsőoktatási Tájékoztatót a gyereknek, hanem vegyék a fáradtságot Önök is, és olvassák el végig! A gyerekkel közösen döntsék el azt is, hogy van-e arra keret, hogy egy másik városba, esetleg az ország másik felébe adják be a jelentkezést. Ma már számtalan szociális program, ösztöndíj segíti azokat, akik tudnak és akarnak is tanulni, de az anyagi hátterük miatt nehézségekbe ütköznek.

Fontos a hely után eldönteni persze azt is, hogy mi érdekelné a gyereket igazán. Ne féljenek utána kérdezni, hogy 1-1 szak megnevezése mögött mégis mi rejlik, miről is fog ott a gyerek tanulni, és azzal a diplomával milyen lehetőségek fognak előtte megnyílni!

Kétségtelen, hogy az olyan idegen nyelvi szakok, mint angol-német-francia nagyon népszerűek, de emellett nagyon telítettek is. Manapság jobban járnak azok, akik ritkább nyelvi szakokra jelentkeznek: orosz, szláv nyelvek, japán, kínai, spanyol, portugál. Az utóbbi kettőt leszámítva még úgy is nagy esély van a felvétel elnyerésére, hogy sosem tanultuk a nyelvet. És, hogy miért jók? Mert Oroszország, Brazília, Kína, Japán és a volt szovjet államok ma a legdinamikusabban fejlődő gazdaságok, vagyis néhány éven belül sokkal több szükség lesz orosz… nyelvtanárokra, tolmácsokra… mint ma. Tehát lesz piaca.

Emellett jó taktika az is, ha felmegyünk néhány álláskereső portálra is, és szétnézünk, hogy melyek azok a szakmák, ahová a legtöbb állást meghirdetik. A számítástechnika, marketing, orvostudomány világa egyre bővül, és folyamatosan szükség lesz a jó szakemberekre.

De ne felejtsük, ma már egyfajta tudás nem elég! Kevés, ha csak angolul tudunk megszólalni, mert az már alapelvárás, csak úgy, mint a középiskolai bizonyítvány.

És még valami a végére: NEM KELL MINDENKINEK EGYETEMI DIPLOMÁT SZEREZNI! Egyre nagyobb tévhit, hogy a diploma egyenlő a munkahellyel is. Ma már ez nem igaz, ha valaki egy teljesen általános értéktelen szakon szerez egy diplomát, tudása nem hasznosítható itthon, vagy külföldön, akkor bizony nem lesz több esélye a munkára, mint egy érettségivel. Szükséges lenne ma már belátni a szülőknek is, hogy nem szégyen, ha a gyermekük kezébe nem diplomát, hanem egy jó szakmát adnak! Ugyanis kevés az olyan bölcsész, vagy fizikus, orvos, programozó, rendezvényszervező, aki meg tudja javítani a kazánt, készíteni egy polcot, kifesteni egy lakást, vagy felépíteni egy házat. Pedig a jó szakmunkásokra is szükség van, egyre inkább!

*Sebők Anna*

A következő cikkben: Külföldön tanuljon a gyerek? – Ösztöndíj programok pro és kontra