Egyébként is úgy veszem észre, hogy a nagyobb távolságok közötti összeköttetés szerepét teljes mértékben átvette az e-mail. Nem hívom fel telefonon a vidéki rokonaimat, vagy a külföldön élő ismerőseimet, mert nem tudhatom, hogy éppen mit csinálnak a messzi távolban, így ha inkább e-mailt küldök, akkor biztosan alkalmas időpontban fognak az üzenetemmel foglalkozni. Leginkább tehát azokat hívom, akikkel egy városban élek, és különös érzékem van ahhoz, hogy a legalkalmatlanabb pillanatokban tárcsázzam fel a számukat. Többször megesik, hogy egyes ismerőseimet pont akkor próbálom elérni, amikor éppen egy gyors, spontán menetet zavarnak le. Persze az is lehet, hogy ezek az ismerőseim spontán menetekkel töltik az egész napjukat, így máskor nem tudnám őket zavarni.

Szóval bár telefonálásra nem használom hosszú ideig, azt mégis szeretem, hogyha a mobiltelefonom korszerű. Nem kell, hogy minden technikai újítás megtalálható legyen benne, de az elavult telefonok nem igazán passzolnak hozzám, hiszen mint minden férfi, én is imádom a modern technológiát. A telefonomba épített fényképezőgépet viszont ritkán használom, ugyanis csak megfelelő fényviszonyok mellett érhető el olyan képminőség, amely megközelítheti az átlagos fényképezőgépek által készített képek színvonalát.

A beépített számológépet is rendszeresen használom, de a többi funkció inkább csak arra való, hogy villogjon velük az emberfia, hogy a telefonja még ezt is, és azt is tudja. Ez olyasvalami, mint egy mérsékeltebb fütyi összemérő verseny, bár mivel ezek még rezegnek is, ezért ez az esemény inkább korszerű vibrátorok összemérésére hasonlít.

Természetesen a dizájn is fontos. Manapság a telefon is egyfajta ékszerré alakult – például a férfiak alapékszerétől, a karórától is megszabadultam, amióta van mobilom –, így az egyenes és határozott tervezési vonalak, a fekete, illetve a fémes színek mellett az anyaghasználat is sokat számít a telefonom kiválasztásánál.

A kijelző dolgában elég konzervatív vagyok. Néhány barátom például imád maszturbáló nőkről készült háttérképet használni, és természetesen valami általuk poénosnak titulált csengőhangot is beállítanak, ami vagy szexuális tartalmú, vagy rasszista töltetű. Én maradok a valódi zenéknél, és általában évszakonként lecserélem a csengőhangokat, de a hozzám közelebb állóknak saját, rájuk jellemzőket állítok be.

SMS-ezni nem szeretek, mert a percdíjam megegyezik az SMS díjammal, tehát ha valamire egy percen belül választ kaphatok, akkor jobban megéri, ha felhívom az illetőt. Azt sem tartom szerencsésnek, ha valaki egy eldöntendő kérdést tesz fel az üzenetében, mert megint csak drágállom az egy percdíjat 3-4 karakterért. Persze kivétel ez alól, az udvarlási szakasz, de az sem tarthat sokáig.

A telefonnal viszont szorosan összefügg egy igen drága szolgáltatás, ami talán az internet elterjedésével hanyatlásnak indult. Bár sosem hívtam még szextelefonos hölgyeket, de kétségtelenül hatalmas sikere lehetett, hiszen évekkel ezelőtt rengeteg ehhez kapcsolódó televíziós hirdetést láttam. Nem emeltdíjas szolgáltatás keretében viszont egyszer-egyszer már lebonyolítottam pár pikáns beszélgetést, és igen, akkor valóban hamar elrepülnek a percek. De hogy a nők nem egymás lába közéről beszélnek, és mégis órákig tudnak trécselni, az felfoghatatlan.

Kapcsolódó anyagok:

$$5090$$