A szájüreg fenekének hátsó részét a nyelv képezi. A nyelv alatt kis kidudorodások láthatók, ezek az áll alatti és az állkapocs alatti nyálmirigyek nyálcsatornáinak nyílásai. A nyelv testét izmok alkotják, ezt nyálkahártya borítja. A nyelv nyálkahártyája rendkívül változatos lehet, általában nedves, fényes, rózsaszínű.

A nyelv torokgyulladások vagy akár gyomorbántalmak esetén átmenetileg fehér, bevont lesz. Krónikus izgalmakra (például a dohányzás) felülete fehér, finom, kefeszerű képet mutat: ez a szőrös nyelv, amely erős dohányosoknál fekete is lehet. Alkati eredetű a foltos nyelv, olyan, mint a neve: térképnyelv. Máskor dudoros és árkolt lehet. Ezeket az emberek gyakran betegségnek vélik.

A nyelv oldalán és csúcsán alig látható ízlelő bimbók vannak, de hátul V alakban borsszem nagyságúak és jól láthatók. Ezek a négy alapízt (édes, sós, keserű, savanyú) érzékelő végkészülékek.

A szájüreg felső fala a szájpad. A szájpad elől kemény, mert alapja csontos, hátul puha és kétoldalt a nyelvgyökre húzódó garatívben végződik. A garatív közepén felül a nyelvcsap lóg, fentről lefelé. A garatívektől hátrafelé a torok kezdődik. Az elülső garatívvel párhuzamosan még egy nyálkahártyaredő, a hátsó garatív van, s a kettő között helyezkedik el a torokmandula.

A mandula voltaképpen egy nyirokcsomó. Felületén behúzódások, árkok láthatók, amelyekkel a felszín nagyban növekszik. A torkunkba kerülő fertőző anyagok először a mandulával találkoznak, amelyben korán beindul az ellenanyagképzés. A mandulában – mint minden nyirokcsomóban – a T típusú fehérvérsejtek termelik az immunfehérjéket (immunglobulinok). A B típusú fehérvérsejtek szaporodása révén baktérium-falósejtek képződnek. A torokban és a garatban körben hasonló nyirok szervecskék vannak, így a garat hátsó falában, az oldalsó garatkötegben, a nyelvgyöki mandulában és az orrmandulában. Ezek egységes rendszert alkotnak, (Waldeyer-gyűrű). A mandulák védekező szerepe jelentős, de ha betegség miatt el kell távolítani azokat, az immunrendszerünkben nem keletkezik pótolhatatlan veszteség.

A hátulsó garatív után a garat következik. Ez egy izmos falú nyálkahártyával bélelt cső, amely három részre tagolódik. A torok magasságában van a középgarat: szájunkat kitátva ennek hátsó falát láthatjuk. Itt gyakran észlelünk kis csomócskákat, ezek kis nyirok szervecskék, mint a mandula, kétoldalt még vaskosabb köteget is alkothatnak, és mandulaműtét után sokszor megnagyobbodva átveszik annak szerepét.

Felfelé az orrgarat található. Ez az orrüreggel közlekedik. Tetején van az orrmandula és annak két oldalán szájadzik a fülkürt. A túltengő orrmandula olykor elzárhatja a fülkürtöt, és középfül-betegséget eredményez. A középgarattól lefelé az algarat van. Ennek elülső fala a nyelvgyök, amelynek felülete dudoros és a nyelvgyöki mandula van beleágyazva. Az algarat lefelé kettéágazódva elől a gégében, hátul a nyelőcsőben folytatódik.

Az algarat reflexekben rendkívül gazdag terület. Bonyolult beidegzése révén lehetővé válik a levegő és az étel útjának kettéválasztása. A gégefedő az ételt kétfelé tereli, ugyanakkor az algarat idegvégződései észlelvén a falatot, jelzést juttatnak az agy felé. Az agy a bolygóidegen keresztül „utasítást” küld a gégemozgató izmoknak, hogy a hangszalagok csukásával a légutak záródjanak. Néha, idősebb korban előfordul, hogy ez a mechanizmus csődöt mond, egy kevés étel a gégébe kerül s erős köhögést vált ki.