Néha ördög, néha angyal néha bevonnád arannyal, néha szurok, néha toll kéne, hogy azt kenjed a képére.

Néha hívod, néha bánod, hogy meglátta a világot. Néha megtipor a lába, néha büszkén nézel rája.

Néha vonz és néha taszít, ragyogása néha vakít. Néha vár és néha várat, néha birtokolhatsz százat,

néha száz vesz birtokába, néha csak egy ejt fogságba. Néha ostoba az arca, - néha ez csak álca rajta.

Néha sír és néha kacag, néha boldog dalra fakad, néha mérges, néha fáradt néha kincse a világnak.

Néha átok, néha áldás néha egy néma kiáltás. Néha sátán, néha isten néha rájössz, párja nincsen.