Anyáink, nagyanyáink abroszt, konyharuhát, virágvázát vagy konyhai használati tárgyat –esetleg kitüntetést – kaptak a szakszervezettől eme jeles napon. Na meg az elmaradhatatlan szegfűszálat, amely évtizedeken keresztül, mint egyetlen bármely évszakban kapható üvegházi növény, egyeduralkodó volt a virágüzletekben. Ma a munkahelyek nagy többségén már nem ünnepelnek. Egyesek világnézeti meggyőződésük okán – a nőnap a leváltott rendszer maradványa –, mások egy esetleges nemi diszkrimináció veszélye miatt kerülik a nőnapi ajándékozást. A nők is eltérő véleményen vannak: kell-e nekünk a nőnap, változik-e ettől az egy naptól valami, ki tudja. Az intézményesített köszöntést valószínűleg egyikünk sem hiányolja, de attól az egy-két férfitől, aki számít, örömmel fogadjuk a legapróbb gesztust is.

Mit kínál a piac? Természetesen ma már bármit, ízléstől, pénztárcától, fantáziától függően. Az aprócska hóvirágcsokor néhány éve már jóval többe kerülhet, mint mondjuk egy ritka orchideafajta. Régebben március 8. táján alkalmi árusok százával kínálták portékájukat az aluljárókban, ma a hóvirág védett növény, leszedése, birtoklása komoly büntetést vonhat maga után. De ne búsuljunk, maradt még így is elég eszköz, amivel a teremtés koronái kifejezhetik irántunk való hódolatukat. A boltok telve vannak mindenféle alkalomhoz illő csecsebecsével, plüss és kerámia szívecskékkel, kulcstartókkal, állatkákkal, kabalákkal. Igaz, egy részük a Valentin napról maradt árukészlet része, de emiatt mit sem veszítenek bájukból.