Egyre többször említenek kétfajta tudást. Az egyik az úgynevezett hasznos tudás: ide tartozik mindazon ismeretek összessége, amelyek segítenek a pénzkeresetben, vagy eligazítanak a hétköznapi életben. A másik a bölcsességtudás – a pénzé nem váltható tapasztalatok, életbölcsességek, művészi ráérzések –, ez az a fajta tudás, amely az életünket teljesebbé és tartalmasabbá teheti.

Létezik azonban egy harmadik tudásfajta is, amelyről meglehetősen kevés szó esik. Ezt nevezhetjük kapcsolati tudásnak, s azokat az ismereteket öleli fel, amelyek az ember kapcsolatairól – és ezen belül a párkapcsolatokról – szólnak. Ezt sehol nem tanítják, mindenkinek magának kell ellesnie, holott ugyanolyan fontos, mint a másik kettő. Ha valakinek a hasznos tudása kevés, kevés pénzt fog keresni, ha a bölcsessége szűk, nehezebben igazodik el, könnyen átverhető. De ha a kapcsolati tudása szegényes, akkor egyszerűen boldogtalan lesz.

A fő gond abból fakad, hogy a nagy családok megszűntével, a munkába járó, folyton ideges és stresszes szülőktől a gyermekek nem képesek ellesni a kapcsolatok fenntartásának, és a felmerülő problémák megoldásának trükkjeit. Az iskola meg persze nem tanít ilyesmit. Marad a média világa, ahol láthatunk hősöket és hősnőket, akik éppen egymáshoz passzolnak, és mint a mesékben élnek boldogan, míg a kapa…

Ez pedig nem sok ismeretet nyújt, mondhatni semmit. Mert egy évtizedekig fennálló házasságban számtalan buktató keletkezik, hullámvölgyek jönnek és mennek. A válságok idején pedig óhatatlanul merül fel a média vonzó ideálja: szerelmesnek kellene lenni, lángolni kéne, s ezzel egy csapásra megszűnne minden gondunk. Vagy ha ez nem megy, tűrni kell…

De mást is tehetünk:

A jó kapcsolat kialakításhoz és fenntartásához három lépcsőn keresztül vezet az út. Az első, hogy az ember képes legyen felismerni, önmagának bevallani, ha gondja akadt – s nem is gondolnánk, hogy ez mennyire nehéz feladat.

Ám vannak olyan problémák, amiket képtelenség egyedül megoldani, a második lépcső az, amikor párunkkal közösen igyekszünk orvosolni a problémát. Ilyen például a legtöbb szexuális probléma, vagy ha valamilyen múltbeli esemény, esetleg a szigorú neveltetés miatt valaki nem képes feloldódni a kapcsolatában.

És persze vannak olyan esetek is, amikor egy harmadik személyt kell bevonni, mert sem egyedül, sem kettesben nem sikerült elűzni a gondokat. Erre valók a szakemberek, a pszichológusok, a szexológusok. De nagyon kevés házaspár jut el erre a szintre, általában már az elsőnél megbukik a dolog, a második lépcsőre lépni ugyanilyen nehéz, s erre a harmadikra fellépni már a legtöbben nem is képesek.