Halálra rémítette egy kis halászhajó legénységét egy 8 méteres tintahal. Az állat még élt, amikor észrevették, de nem sokkal később elpusztult. A halászok begyűjtötték a tetemet, amit jelenleg a Floridai Természetrajzi Múzeum munkatársai vizsgálnak.
„Mikor megláttuk, közülünk hárman így kiáltottak: Szent Makréla!” – mesélte a sajtónak később az egyik halász. „Úgy tűnt, nemrég halt meg, a csápjai még mindig mozogtak és ránk tekeredtek, amikor kiemeltük.” Amikor partot ért a hajó, a legénység azonnal hívta az illetékes hatóságot, és az óriás tintahal nem sokkal később már a floridai múzeumban is volt, Gainesville-ben.
Fotó: Jeff Gage, University of FloridaEz a faj a tudósok szerint akár 18 méterre is megnőhet és egy tonnát nyomhat, de nagyon ritkán kerül emberi szem elé. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy sokáig az óriás tintahalat is csak mesebeli szörnyetegnek hitték, akár az unikornist, és csak néhány éve ismerik el a létezését.
„Ezek nagyon ritka állatok.” – szögezte le Roger Portell, a múzeum gerinctelenekkel foglalkozó paleontológusa, aki a tetem konzerválásában segédkezik. „A mélytengerekben élnek, szóval normál esetben nem látjuk őket.” Mivel a floridai tintahaltetem szinte teljesen sérülésmentes, Portell szerint az egyed a faj szaporodási ciklusa miatt pusztult el. „Általános érvényű tény a lábasfejűeknél –tintahalaknál, polipoknál és kalmároknál egyaránt –, hogy a hímek és a nőstények is elpusztulnak kevéssel a szaporodás után. Feltételezzük, hogy ennél a fajnál is ez történik.”
Portell kiemelte, hogy szerencsére ezen a tetemen már pontos genetikai vizsgálatokat is tudnak végezni, ami azért fontos, mert tudni szeretnék, hogy az óriás tintahal (Architeuthis dux) vajon egy faj-e, vagy több, különálló változata létezik.
Amint a konzerválási folyamat befejeződött, az óriás tintahalat kiállítják a múzeumban.
A kutatók a leletek ritkasága ellenére egyre jobban ismerik ezt a különleges állatfajt. Azt például régóta tudják –cetek sérüléseinek és gyomortartalmának vizsgálataiból-, hogy az óriás tintahalak valóban szerepelnek az ámbrás cetek étrendjében, de egy 2009-es fotósorozaton ezt sikerül megörökíteni is. A japán Bonin-sziget mellett készült különleges felvételeken jól látszik, ahogy egy nőstény ámbrás cet egy óriási tintahalat rág. (A megfigyelés szerint ez a példány 9 méter hosszú volt.) A felvételek azért is különlegesek, mert a jelenetet megfigyelő tudósok szerint a nőstény éppen a borját tanította a tintahal vadászatának technikájára. (Ezen a helyen filmeztek le 2006-ban először élő óriás tintahalat, ami nagy lépés volt a faj létezésének elismertetésében.)
Fotó: Tony Wu, Barcroft/Fame Pictures
A legutóbbi Floridai lelet genetikai vizsgálatának eredményétől függetlenül van más dolog is, ami azt bizonyítja, hogy több különálló fajtája létezik az óriás tintahalnak: 2007-ben az egyik nagy olajvállalat mélytengeri kutatóegysége (újabb olajlelőhely keresésének közben) véletlenül lefilmezett egy rendkívül különös állatot két és fél kilométer mélységben, a Mexikói-öbölben. A „magnapinna” („nagy uszony”) névre keresztelt teremtményről semmilyen más lelet sincs, ezért a tudomány nagy rejtélyei közé tartozik (számtalan más mélytengeri fajjal egyetemben). A mélytengeri kutatások előrehaladásával valószínűleg egyre több ilyen különleges „szörnyeteget” sikerül felfedezni.