A mai ember szinte állandó stressznek van kitéve, sokaknak még az éjjeli ágynyugalom sem adatik meg, nem véletlen, hogy az elhízás már népbetegség. A kettő között ugyanis összefüggés van. Különösen a has és deréktájon felgyülemlő zsírpárnákért tehető felelőssé a kortizol nevű stresszhormon.

 

 

Az ősember szervezetének még azonnal kellett reagálni a veszélyre, így folyamatosan készenlétben állt. Támadni, harcolni, vagy menekülni kellett életben maradásért. Amikor az agy azt az üzenetet kapja, hogy veszély fenyeget, egy corticotrophin nevű felszabadító hormon (CRS) lép működésbe, a mellékvesét adrenalin és kortizol termelésére serkenti, melynek hatására a szervezetben változások következnek be.

 

Testünk nem tud különbséget tenni a munkahelyi problémák, a párkapcsolati veszekedés és az életveszély között. Számtalanszor ilyenkor úgy érezzük, meg kéne ütnünk valakit, bele kéne rúgnunk valamibe, hogy jobban érezzük magunkat. Ezt az érzést réges-régen élt őseink örökítették ránk.

 

 

Az evolució elmaradt a civilizáció fejlődéséhez képest. Manapság is állandó stresszben élünk, de a problémák forrását a forgalmi dugók, a határidős munkák, az alacsony bérezés okozza, és nem az életünket veszélyeztető ellenség, vagy állat. Testünk azonban nem tud különbséget tenni, úgy kezeli a helyzetet, mintha életveszélyben volnánk, kiadja a parancsot: üss vagy menekülj! Általában egyiket sem tehetjük meg, a stresszhelyzet sokszor órákig, napokig, hetekig fennáll, így a stresszhormon működése szinte állandósul.

 

A stresszben élő embert szervezete arra készteti, hogy szénhidrátot és zsíradékot raktározzon, mert jól jön az erőnlét fokozása végett. Ezért kezd hízni, elsősorban középtájon, mert ott van legközelebb a májhoz, ahonnan a legkönnyebben forgatható vissza energiává. Így vértezi fel magát testünk energiatartalékkal a következő támadásra, aminek egyre több tünetét észleljük. Megnő a derékbőség és az étvágy, az édesség utáni vágy, délutáni hirtelen fáradságot tapasztalunk, gyakran fáj a fejünk. Körömrágás, fogcsikorgatás, hajhullás, koncentrációs problémák, feledékenység, depresszió, menstruáció előtti feszültség, lassú anyagcsere, emésztési problémák, alacsony szexuális vágy, magas koleszterin-, ugráló vércukorszint, hát és nyak és mellkasi fájdalmak, lehetnek egyéb jelei annak, hogy túlzott stressz alatt vagyunk.

 

 

A stressz ellen két módon tehetünk, vagy megpróbáljuk függetleníteni magunkat tőle, hogy legalább ne ártson annyit szervezetünknek, vagy sürgősen változtatunk életmódunkon. A siker nem jön gyorsan, a szervezet ugyanis hozzászokik a túlélési üzemmódhoz, idő kell neki, de előbb utóbb gondjainkat a kilók is követni fogják. Hihetetlen, de már egy óra plusz éjszakai alvás is súlycsökkenéshez vezethet, mert az alvás közben felszabaduló leptin nevű vegyület fékezi az étvágyat, elnyomja a zsírsejtek termelődését! A leptin a felelős a teltségérzésért is. Ha tovább vagyunk ébren, egyébként is valószínűbb, hogy többször eszünk, de mivel az alváshiány csökkenti leptinszintünket, az alacsony leptinszint pedig növeli éhségérzetünket, többet is fogunk enni. Érdemes legalább kis lépésekben változtatásokat tenni a nyugalmasabb életvitelért, használjuk többet párnánkat, hogy szervezetünk ne próbálja meg zsírpárnákkal helyettesíteni és egészségesebbek, szebbek és boldogabbak lehessünk!

Kapcsolódó cikkek:

$$487$$

$$365$$