Szombat, piacnap. Korán reggel kelünk fel, macskamosdás, hajfonás. Nagyapa a tűzhelynél a platnin pirítja a kenyérszeleteket, majd házi zsírral megkenni. Ma nem keni be fokhagymával, mivel megyünk a piacra, pedig úgy az igazi a pirítós. Teát kapunk mellé. Az asztalon vékony szeletre vágott házi  sonka , kolbász, kétféle szalonna.

Reggeli után előkerülnek a bevásárló  kosarak , szatyrok. Még nem indulunk, várjuk Lidi nénit. Végre megjön. Lidi néni az egyik környező faluból minden szombaton hozza a tejfölt, túrót és tojást. Nagymama fizet, ezután Lidi néni előveszi a kosarából a gyerekek járandóságát: három pici túrógömböt fehér gyolcsba csomagolva, és három kisbögre tejfölt. Minden szombaton ugyanaz a rituálé, szerintem rajtunk gyerekeken élte ki anyai, nagyanyai hajlamait, hisz sohasem ment férjhez. Felvesz a következő hétre a rendelést, majd illendően elköszön és elmegy. Végre mi is elindulunk a piacra.

A főútra kikanyarodva belebotlunk a lovas ökrös szekerek áradatába. Mindenki a piac felé siet. A szekerek megvannak pakolva zsákokkal ketrecekkel. Gágogás, hápogás, néha lónyerítés, röfögés tör át az emberi beszéden. A szekereken a környező falvakban lakó emberek ülnek, a férfiakon kék vászonnadrág, fehér ing, fekete kalap. A lábukon bakancs vagy bocskor. Az idős férfiak előtt kék vászonkötény. Az idős nők feketébe vannak felöltözve. A fiatal nők és lányok színes szoknyában, fehér hímzett blúzban pompáznak a szekereken. Fejükön színes kendő. Lábukon patent harisnya, amit gumikarikával rögzítenek a combjukon, bőr vagy gumi félcipő, bocskor. A szekerek mellett a gyalogosan közlekedő falusiak is jókora batyukat cipelnek.

A piac a fő úton lévő házak hátánál terül el, a szekerek kör alakban fogják közre a piac területét. A kör közepén  betonasztalokon kínálják az árukat. Az asztalok  minden földi jóval vannak megpakolva. Akinek már nem jutott hely az asztalokon azok a földre terített pokrócokon árulnak. Nekem a kisgyereknek ez egy igazi meseország. Meghatározó élmény egy életre. Mind a mai napig imádom a piacokat.

A piacon való vásárlás igazi szertartás. Mindig a tejes, vajas, sajtos asztaloknál kezdjük a vásárlást. Vajat fogunk venni. Nagymama végigkóstolja a kínálatot. Van itt tehéntejből és bivalytejből készült vaj. Fehérített kukorica háncsba vannak csomagolva. Nehéz a választás. Rengeteg vaj van az asztalokon. A világosabb, fehér színű tehén tejből, míg a sárgásabb színű az bivalytejből készült. Ez utóbbi zsírosabb, krémesebb mint a tehéntejből készült vaj. Minden alkalommal amikor teát kapunk reggelire vagy vacsorára, egy kiskanálnyi vajat csempészek bele. A tea bársonyosabbá válik tőle és persze sokkal finomabb. Megértem a nepáliakat amiért vajas teát isznak.

Végre sikerült választani a vajhegyek közül, jöhet a juh túró. Rengeteg van belőle. Fa bödönökbe árulják. Van amelyik nagyon sós, enyhén sós, csípős zsírosabb, kevésbé zsíros, de olyat is lehet venni amelyik enyhén avas. Megint kezdődik a kóstolgatás. Végül enyhén sós túró  kerül a kosárba, olyan az állaga, hogy akár kenyérre is lehetne kenni. Következik a juh sajt. Nagy fa tálakba, fa tálcákon  sorakoznak a  kisebb, nagyobb gurigák. Itt is kóstolással kezdjük ebbe már én is besegítek. Imádom ahogy a sajtdarab rugózik a fogaim között. Van itt apró lyukú , nagy lyukú sajt, fehérebb , sárgább színű, de mindegyik nagyon finom. Reggelire hónapos retekkel, újhagymával nagyon finom és egészséges. Sajtot is veszünk, úgy saccolom, hogy puliszkát fogunk enni. Tévedni emberi dolog. Cukorborsó leves lesz  ebédre és juhtúrós galuska. Nagyapával rámondjuk az áment. Apelláta nincs.

Tovább  sétálunk meseországban, a zöldséges stand felé vesszük az irányt. Zöldség hegyek vannak felhalmozva és ami a lényeg ezek a zöldségek még nem génmanipuláltak. Nagyon finom az illatuk. Veszünk sárga répát, fehérrépát, zellert. Veszünk még vöröshagymát, újhagymát és lila hagymát is. Hónapos retek van otthon a kertben. Megyünk csirkét venni. Szárnyasokat a szekerekről lehet venni. Ez is egy külön szertartás. Először is kézbe kell venni, így lehet megbecsülni a súlyát. Majd a tollát felborzolva lehet látni, hogy mennyire sárga a bőre. A csirke tarajának pirossága is elárulja egészségi állapotát, tehát erre is figyelni kell, hogy mennyire piros a tarajuk. Sárgás, fehéres tarajú szárnyasnak valami baja van, nem egészséges.

A piacnak ez a része igazi Bábel. Mindenki a saját áruját kínálja, minél hangosabban. Rántani való csirkét párban árulnak. Fél óra alkudozás, nézelődés után megvesszük a csirkepárt. Megyünk tovább. A piac szélén hentesbolt ide igyekszünk. A hentesüzlet is egy külön világ. Nagy kampókra fél disznók vannak felakasztva, de egy fél tehén is lóg egy kampóról. Pista bácsi, akár egy király úgy viselkedik. Fehér ruhájában méltóságos testtartásban áll a pult mögött. Hatalmas kezeivel pille könnyen emeli le a kampóról a fél disznót majd éles késével szakszerű mozdulattal kanyarítja ki a kívánt részt. Marha lábszárat, marha és disznócombot, disznó csülköt, tarját veszünk. Valami készül, úgy  érzem, hogy buli lesz.

Nagyapa megpakolva elindul haza, tüzet kell raknia, mi visszamegyünk a piacra.  A piacon nagy a zsongás. Mindenki eladni, venni szeretne valamit. A savanyúságos felé vesszük az irányt. Mennyei illatok. Megint kóstolgatunk. A szám széle már fáj, de nem bírom abbahagyni. Jókora savanyú  káposzta fejet veszünk, kerül mellé vágott is.

Végre kedvenc sátoromhoz megyünk. Ez a mézeskalácsos sátor. Van itt piros szívecske, van amibe tükör darab van ragasztva, mindenféle, fajta sütik. Én megkapom a szívecskémet és lassan, kicsit elfáradva elindulunk hazafelé. A piac bejáratánál az italos bódénál már nagy a jókedv. Sokan állnak kezükbe poharakkal, forró a hangulat, van olyan ember is aki már énekel. Megyünk tovább. Végre hazaérkezünk. Nagymama átöltözik, kezet mos és elkezdődik a főzés.

A bemelegített kályhára felkerül egy fazék víz. Ameddig a víz  felforr addig megpucolunk két sárgarépát, két fehérrépát, egy kisebb fej hagymát. A zöldséget karikára vágjuk, majd jól megmossuk. Egy köteg petrezselyem zöldet jól megmosunk és apróra vágunk. Egy kisebb lábosba étolajt teszünk, amikor az forró lisztet teszünk bele és állandó kavarás mellett rántást készítünk.  Ha a tűzön lévő forró rántáshoz adjuk a pirospaprikát az megéghet és keserű lesz a rántás tőle. A rántást félrerakjuk. A cukorborsó végeit lecsípjük, a nagyobbakat  ketté törjük, majd jól megmossuk. Forr a víz így belerakjuk a felaprított zöldséget, a cukorborsót, a fej hagymát. Sót teszünk a vízbe ízlés szerint, borsozzuk.

Amíg mindez fő kockára vágunk szalonnát és megpirítjuk. Egy fazékba vizet teszünk fel  főni.  Amíg a víz felforr egy vájdlingba lisztet, bele két tojást teszünk Természetesen a tojásokat feltörjük mielőtt a lisztbe tesszük. Lassan de biztosan kész a leves, ezért egy kis tálba beleteszünk egy feltört tojást és annyi lisztet adunk hozzá állandó gyúrás mellett, hogy lágy tészta legyen belőle. Ezt egy vágódeszkára tesszük és késhegy segítségével beleszaggatjuk a levesbe. Amikor ezzel megvagyunk a felvágott petrezselyem zöldet is beletesszük a levesbe, majd következik a rántás. Jó tíz percet még forraljuk a levest, hogy a picike galuskák megfőjenek és eltűnjön az intenzív rántás íz.

A forró leveshez hideg, hideg leveshez forró rántást adunk soha sem lesz csomós a levesbe a rántás.  A kész levest félrerakjuk és nekilátunk elkészíteni a juh túrós galuskát. A vájdlingban  lévő liszthez egy csipet sót, majd vizet adunk. Összekeverjük, hogy egy lágyabb tésztát kapjunk.  A forrásban lévő sós vízbe bemártunk egy evőkanalat és nekifogunk kiszaggatni a galuskákat. Amikor ezt befejeztük a galuskák akkor vannak készen ha a víz tetejére feljönnek. Egy galuskát kettévágunk és ha úgy látjuk, hogy a belseje is megvan főve akkor leszűrjük. A galuska leszűrt leve nagyon jó keményítő, lehet vele ruhát keményíteni.”  Hideg vízzel átmossuk, majd egy kizsírozott lábosba tesszük, megszórjuk juhtúróval, a kisütött szalonna kockákkal, leöntjük egy kis tejföllel. Betesszük a sütőbe pár percre és jól felmelegítjük, hogy a túró elolvadjon. Kívánok jó étvágyat mindenkinek!

Köszönjük Horváthy Irén Ilinek az érdekes, „illatos”, emlékezést!