A farkas az erdő széléről figyelte. Unta a várakozást. Piroska is az anyai utasításokat. Közben az ordas szájában összefutott a nyál: vágyott a tőkén termett borra, a friss kalácsra, az illatos, pirosló sültre.  Gondolta, előre szalad. A második tisztáson szépek a virágok. A hagyomány szerint erre kell jönnie. Egy idő után elunta az ácsorgást. zsibbadtak a lábai. Leült. Hamarosan a farka is bizsergett. Órák múltak. Piroska sehol. - Szegény nagyi, ma te sem vacsorázol!  A tücskök is rázendítettek. - Mitől van ilyen jó kedvük? Legalább a cd-lejátszómat elhozhattam volna!  Fényben ragyogott a tisztás. Megroppantak a letört ágak, a száraz avar. A bóbiskoló ordas is felébredt. Piroska közeledett az erdő belsejéből. Mintha butikból húzták volna ki. Sehol egy piros. Legalábbis felül… Megszólította: - A hosszú mesék ideje óta várlak. - Helló, Ordi-farki! A másik úton mentünk. - Mentetek? - A vőlegényemmel, motoron! - …toron? - Nem tor volt! Házibuli. Meghívtuk néhány barátunkat. - Hol van a…? - Vőlegényem? Alszik. Alaposan elfáradt. - …és…és…és mit szólt a nagyi? - A kicsoda? A nagyi? Két éve beköltözött a városba! Felcsapott szűcsnek, annyi felesleges állatbőre volt. Farkasbundákat készít.  Az ordas csodálkozni is elfelejtett. Üveges tekintettel nézte a távolodó Piroskát, amint kellemesen riszálva továbbhaladt.