Hárman mentünk, három csomaggal. Egy poggyász, olyan keréken guruló, kihúzható fogantyújú volt egy, kettőt kölcsönkértünk. Mindhárom telis-tele. Ha már ilyen messze megy az ember, jól teszi, ha biztosít, ki tudja, akármi történhet. Biztosítóval Dunát lehet rekeszteni, hálóval fogják a kuncsaftot, készségesen mesélik milyen jó, ha van. Haláleset, kéz-lábtörés, foghúzás, poggyászvesztés . Na, itt álljunk meg. Poggyászról van szó. Persze megkötöttem, ennyi meg ennyi naponta, durr bele, szerződés sebtében, lé leperkálás, takaros irattartóban lapul a biztonságunk. Hajrá, utazunk!
Odafelé semmi gond, a Gatwick repülőtér csomag-érkeztetőjénél, amelyik körbe forog, elősettenkedik mind a három poggyász, fogantyú húzódik, kerék gördül, húzzuk, vonjuk lakhelyünkig. Aztán tíz nap múlva vissza. Be a csekkolóba, irány hazafelé. Egy óra késéssel leszáll a Malév járat Ferihegy 2 B-n, éjfél múlt. Gördülnek ki a pakkok, csomagok, bőröndök, velük együtt a mieink is. Fogom az egyik kölcsönkért darabot, húznám ki a fogantyút. Nem jön. Nem, az Istennek sem. Ott, ahol sínje van a csúszó készségnek, lityeg valami. Eltört. Vonnám magam után így csökötten, húzó nélkül, hát billeg. Egy kereke, sutty letört. Ejnye Éjjel egy óra, de takarék üzemmódban működik a poggyásztraktus, viszem oda, álmos hölgy bólogat, tegyem fel a mérlegre. Adatok, beszállókártya meg az a kis BUD 615 számú cetli rajta, jegyzőkönyv, tessék, lehet menni, aludni, szép álmokat, megoldódik a baj.
Semmi gond, így gilt. A rámoló emberek is emberek, Istenem, hát úgy helyezték a többire az én poggyászomat, hogy az nyekkent, és húzója, kereke tört. Van ilyen. Szerencsére ott a biztosítás.
Megyek a mesterhez, nézi, pofát vág, mondja, a javítás többe kerül, mint az új. De ha van biztosítás, semmi gond. Van hát, mutatom az éjjel készült, printelt papírt:
Poggyász sérülési/hiány jegyzőkönyv
Járatszám/dátum: Ma 615/01 jul, Útvonal: LGW/BUD
A jegyzőkönyv nem jelenti a felelősség elismerését.
Hoppá! Az utolsó sor. Ez bizony annyit sem ér, mint a klozetpapír. Keressek rendes biztosítást, mondja a mester.
Hívom a Malévot, mesélem, mi történt, kérem, adjanak egy rendes papírt. Hát… azt nem lehet, búg a telefonba az illetékes hölgy, merthogy a társaság erre nem vállal… Hogyhogy nem vállal? Hiszen Malév dobálta be, izé… szállította, és ez lett a vége. Kérem, adja meg az email címét, átküldöm a vonatkozó passzust, - búgja. Abból megérti. Ez jött:
ÜZLETSZABÁLYZAT
A Malév Magyar Légiközlekedési Zártkörően Működő Részvénytársaság általános személyszállítási és poggyászfuvarozási feltételei 2008.
18.4. POGGYÁSZOKÉRT VALÓ FELELŐSSÉG
18.4.1. A Malév nem vállal felelősséget a poggyászok szokásos használata során is bekövetkező sérülésekért, úgy mint, de nem kizárólag
a) kisebb karcolás;
b) kisebb horpadás;
c) horzsolás;
d) szennyeződés;
e) vágásnyom;
f) elszakadt, leszakadt szíj, fogantyú, fül;
g) kerekek, lábak törése, hiánya.
Megértem. Meg nem értem. Jól kicseleztek. Na, akkor irány oda, ahol nekem szerződésem van. Sajnos, nem, ingatja fejét az ottani hölgy. És lapozza a kis füzetet, mutatja az idevonatkozókat:
Európai Utazási Biztosító Zrt. Utasbiztosítási Feltételek
1.6. Kizárások a Poggyászbiztosítás és úti okmányok pótlása szolgáltatásra vonatkozóan. Nem téríti meg a biztosító:
h/ a vagyontárgyak szállításával, károsodásával összefüggő következményi károkat és közvetett veszteségeket.
Nincs mese, megszívtam.
Milyen bankkártyád van? Jön elő jól informált ismerősöm. Domború nyomású? Az. Nyerő vagy, ez biztosítás is. Nosza. Hívom az Union Biztosítót, odatartozik a domború. Újfent egy illetékes hölgy, kapásból idéz: A biztosítás csak olyan poggyászsérülésekre vonatkozik, amely lopás, rablás, közúti baleset, elemi csapás következménye vagy, ami személyi sérüléssel együtt jár. Egyébre nem Sajnálom uram, teszi hozzá.
Itt a mese vége. A levonható tanulság pedig: rácsesztem. Hogy mit gondolok a biztosítókról, hogy miként minősítem, nem írom le. Obszcén. Minimum.
