A Pünkösd egyházi ünnep. A keresztények a Szentlélek kiáradásának emlékét ünneplik meg ekkor.  A Húsvét utáni ötvenedik napon tartják, így időpontja évente változik: május 10. a legkorábbi és június 13. a legkésőbbi időpontja. (Idén június 12. pünkösdvasárnap.)

„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.„

(Apostolok cselekedetei 2. fejezet, Károli Biblia) 

A templomi miséken és az erdélyi Csíksomlyói búcsún kívül a pünkösdi szokások egyre halványulóban vannak hazánkban, alig tartanak meg belőlük valamit. A pünkösdi király és királynő játéka szinte teljesen kiveszett, a májusfa állítása is inkább május elsejére vándorolt, nem maradt Pünkösdre, vagyis sok esetben már júniusra. Zöld faágat sem tűz senki a kerítésére és az istállóra a gonosz szellemek elűzésére. A hagyományos pünkösdi ételeket csak néhány háznál készítik már el, és a fiatalok legtöbbje már nem is tudja, hogy ilyenkor édes tésztákat volt szokás enni friss gyümölcstöltelékkel, és hogy idei liba és pünkösdi bárány került az asztalokra. A magyar Pünkösd legjellemzőbb étele, a rántott csirke is átvándorolt a hétköznapokra.